Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung adománya, 1989

Petrov, Arkagyij Ivanovics

A babák játszanak (1977)

Noha már felnőtt éveinek legelejétől Moszkvában élt és tanult, Arkagyij Petrov számára kiemelt fontosságú az a környezet, ahol gyerekkorát töltötte. A II. világháború után ez a ma Ukrajna keleti részén található, mélyen provinciális vidék egyszerre tűnt reménytelenül szürkének, idillikusnak és abszurdnak. Petrov leírása alapján a közös birtokokon egymás mellett telepedtek le kohászok, parasztok, értelmiségiek, örmények, cigányok, tolvajok és egyszerű emberek, és a központban a bazár állt, ahol a vak harmonikástól az utcalányokig mindenki megfordult.
E heterogén közeg emlékének feldolgozásához Petrov a naiv művészettel is rokonságot mutató, egyszerű formanyelvű stílust alkalmazott. A hetvenes évek első felében gyakran alkot képeslapszerű, anekdotikus képeket a falusi élet mindennapjairól, melyek komor színvilággal, ám egyfajta humoros megközelítéssel párosulnak. Ezekkel szemben A babák játszanak című festményt könnyedebb színek és – ha úgy tetszik – légiesebb ecsetkezelés jellemzi, ugyanakkor az összhatás kifejezetten groteszk, már-már félelmetes. Olyannyira elmosódik a tárgyszerűség és az emberszerűség közti határvonal, hogy a babák lehetnek bábuk is, az elnagyolt arányok, az ingatag térbeliség és a töredékes testrészek pedig szürreális jelleget kölcsönöznek a műnek. Végső soron felmerülhet bennünk, hogy a játék vidámságát jelezni hivatott színes, lobogó zászlócskákat tartó kötél inkább a marionettbábuk mozgatására szolgáló zsinór.
« VISSZA  

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!