Múzeumi vásárlás, 1997

Bullás József

A sötétség kapuja (1990)

A hetvenes évek ún. pszichedelikus művészete, illetve az ezzel párhuzamosan zajló interdiszciplináris elméletek felülírták a realizmus és az illuzionizmus, valamint az absztrakció és a figurativitás szembeállítására tett korábbi kísérleteket. A realizmus többé már nem pusztán mindaz, „ami kint van”, és az illúzió az a hamis tudat, ami „belül”, az agyban keletkezik. A tudat realitásának elfogadása a korábbi ellentétpárt minimálisan is három tagúvá fejlesztette, melynek eredményeképpen az absztrakció felfogása is átalakult. Bullás képeinek esetében tehát nem az a kérdés, hogy absztraktnak vagy figuratívnak, illetve realistának vagy illuzionistának tartjuk-e őket. Amennyiben ezeket a festményeket az elmúlt 50 év tömegkultúrája felől, „visszafelé” próbáljuk meg nézni, a fenti két dichotómia jelentősége szertefoszlik, és átadja helyét a különböző képi motívumok ábrázolási regiszterekben történő folyamatos vándorlásának.
Bullás József absztrakt festménye elsősorban az absztrakció és figurativitás látszólagos ellentétpárját, illetve a realizmus és az illuzionizmus szembeállítását kérdőjelezi meg. Clement Greenberg felfogásában a néző gyakorlatilag a műalkotás létezésének a megzavarója, elrontója – a nem eléggé művelt néző különösen káros a magasművészetre –, ezért nincs rá szükség. Az igazi műalkotás a nézői értelmezések nélkül képes létezni, ezeket nemhogy nem feltételezi, de egyenesen önmagával összeegyeztethetetlennek tartja.
« VISSZA  

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!