Vásárlás a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. támogatásával, 1997

Szűcs Attila

Játszótér éjjel (1995)

Szűcs Attila, miután a festészet mellett különféle egyéb anyagokkal kísérletezett, ’90-es évek közepétől kizárólag a festészet felé fordult. A festészet történetéhez való viszonyát teszik idézőjelbe a képein alkalmazott optikai trükkök, képi játékok és vizuális utalások. A Játszótér éjjel látszólag tipikusan realista mű, a cím ráadásul mintha egy az egyben leírná a képi látványt. A festmény azonban nemcsak az ún. „valósággal” tart kapcsolatot, hanem a valóságról készült fotókkal is, ezen belül is elsősorban a családi fényképezéssel. Ezen keresztül foglalkozik a melankólia és a nosztalgia kérdésével. Módszerének legfontosabb elemei éppen az ún. „vakfoltok”, amelyek mintha azért jelennének meg a kép felületén, hogy kitakarjanak valamilyen, nem a nézőnek szánt képi elemet. Annak ellenére, hogy első pillantásra úgy tűnik, ezek éppen el akarnak valamit kendőzni, mégis ott vannak a szemünk előtt, óhatatlanul ráirányítják figyelmünket arra a képfelületre, amelyen elhelyezkednek. Ez teszi lehetetlenné a teljes melankolikus azonosulást a festő által felkínált nosztalgikus témával.
« VISSZA  

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!