Révész László László: Pipacsok a Palatinuson

2002. december 10 - 2003. január 26.
Révész L. László a hazai művészek középgenerációjának kiemelkedő alakja. A Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett 1982-ben, majd az Iparművészeti Főiskola animációs film szakát is elvégezte. Művészete mindmáig sokféle médiumra terjed ki. A par exellence festészetet ugyanolyan természetes kifejezőeszközének tekinti, mint a videót, a filmet vagy a digitális technológia nyújtotta lehetőségeket. Az ecsetek és a festékek kezelését épp oly jól ismeri, mint a legújabb számítógépes programokat. A digitális és manuális technikákat együtt is alkalmazza. Legutóbb a trieszti Trieste Contemporanea galériájában mutatott be Trieszti szótár címmel egy 12 festményből és számítógépes animációból álló műegyüttest, melyben a szövegnek is fontos szerepe volt. Bizonyos szavak a festmények és a digitális képek felületét bontották meg.
Festészet, digitális technika és szöveg jelenik meg a most bemutatandó, kifejezetten erre a kiállításra készült installációban. Mint a cím is mutatja, a művet római élmények ihlették. A Palatinus domb, az ott álló épületmaradványok a világ egyik leglátogatottabb műemlékei. A közhely szerint az antik Róma az európai kultúra bölcsője. De mára ebből a bölcsőből csak lecsupaszított, romos falak maradtak. Mit láthat, mit foghat fel egy turista, ha ezeket a romokat nézi? Mennyire van tudatában annak, hogy ezen a helyen kezdődött Róma történelme? Egyáltalán: van-e még értelme a múlttal, a kultúrával foglalkozni vagy nézzük csak azt, amit látunk? Olyanok lennénk mi is, mint az ott növő pipacsok, amelyeknek a Palatinus talaja éppolyan, mint bármelyik mezőé?
A kiállítótérben hat, áttört felületű festményt, digitális eljárással készült videót és egy feliratot láthatunk. A festmények áttörtségük szerint párba állíthatók, de a kompozíciókon is a párok játékának lehetünk tanúi. A képeken keverednek az időbeli és a térbeli síkok, ahogyan a világ is összetett, ráadásul végtelen számú nézőpontból szemlélhető. A videón a Palatinuson elkapott jeleneteket animáció köti össze, illetve bontja meg. A felirat Noam Chomsky híres mondatának parafrázisa, mellyel Chomsky azt bizonyította, hogy egy nyelvtanilag tökéletes mondat lehet teljesen értelmetlen.
A mű nagyon összetett. Sok kisebb történet, gondolat villan fel, akár egy hatalmas barokk kompozíción. Csakhogy, míg a barokk kompozíciókban mindig van egy központi rendező elv, itt ilyet nemigen találunk. Révész L. László műve a késő római történetíró, Marcellinus Ammianus elbeszélő stílusára emlékeztet, aki nemcsak kitérőket tesz, de gyakran el is ejti az elbeszélés fonalát, hogy inkább általános igazságokra hívja fel a figyelmet.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!