Test-tér (Grunwalsky Ferenc fotók - Ladányi Andrea performance)

1999. április 15 - 1999. június 20.
Grunwalsky Ferenc (1943, Budapest) sok kitűnő film rendezője és operatőre (pl. Vörös Rekviem, Könnyű testi sértés, Falfúró, Roncsfilm, Egy teljes nap, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Visszatérés) az 1995-ös Danadiák (Ernst Múzeum) című fotókiállítása után idén a Ludwig Múzeum aulájában a Test-Tér c. mozgás-fotó-mozgáskép projektjét mutatja be a közönségnek, melynek külön érdekessége, hogy a kiállítás időtartama alatt - péntekenként - Ladányi Andrea, a Grunwalsky-fotók szereplője megeleveníti, s egyben hitelesíti a képekre vitt látványt.
Grunwalsky azt vizsgálja, képes-e a fotográfia a test térbeliségét - a szobrászathoz hasonlatosan - megragadni. Míg a Danadiák női aktjai illusztrációként is értelmezhetők voltak, és a klasszikus fényképezés technikai-kompozíciós hagyományait követték, addig a Test-Tér alkotásai egy tökéletesen "képzett" testen keresztül az emberi test térszervező erejét közvetítik.
"Ezek a mozgássorozatok önmagukban, fizikailag is rendkívül nehezek és csak különleges lelki és testi akrobatikus képességekkel hajthatók végre." (Grunwalsky)
A kiállítás anyaga bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy a test nemcsak jelentésteremtő, hanem térteremtő képességgel is rendelkezik. A születendő jelentések és terek a lélek oly távoli tartományaiból érkeznek, hogy verbális interpretációjukra csak a költő vállalkozhat:

"azt mondja a lélek a testnek
megjártam minden járatod folyosód üreged
a hajadtól a lábad körméig betöltelek magammal most repülj...
tagjai kifacsarva mintha az inkvizíció csigái facsarták volna ki őket vagy az esztelen gyönyör...
nézd most pók most lepke most polip"
(Orbán Ottó: Körtánc)

Ladányi Andrea, aki a Győri Balett társulatánál kezdte pályafutását 1981-ben, és 1985-ben már elnyerte az Év Táncosa Díjat, majd később Észak-Amerikában, Finnországban kamatoztatta tehetségét, Grunwalsky képein egy szándékosan keveset mondó környezetben hajtja végre lelassított mozgássorozatát. A táncos így nem válhat egy kívülről érkező történet szereplőjévé. Ő maga - a fedetlen s mégsem csupasz test - teremti meg az Itt és a Most-ot.
Grunwalsky nem hagyományos módon állítja ki anyagát, hanem egy sajátos installáció részévé teszi: a Novecentót idéző aulának új térértelmezést ad. A hatalmas márványlépcső lesz az Ágh Márton tervezte lépcsősornak a fundamentuma, melynek mindenegyes fokára egy-egy fénykép kerül, míg a meghívón látható mű öt monumentális vászonra festve jelenik meg a "dublestairs" mögött, így kötve össze az egymás fölött elhelyezkedő szinteket.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!