Ernesto Tatafiore

1999. január 15 - 1999. február 14.
Carl Großhaus, német magángyűjtő mintegy kétszáz Ernesto Tatafiore művel rendelkezik. Ezen a kiállításon közel száz, az utóbbi két évtizedben készült festmény, szobor, objekt, grafika és művészkönyv tekinthető meg.
A Nápolyban élő Ernesto Tatafiore először szerepel műveivel Magyarországon. Kiállítása betekintést nyújt sajátos, mediterrán hangulatú világába, mely a majd háromezer éves nápolyi (tágabban értelmezve: európai) történelemhez és kultúrához köthetők. Fő motívumai: a vulkán, a tenger és a tengerben élő állatok, a hajó, a sötét hajú nő, Maximilien Robespierre, Mozart, a versenyautó és a repülőgép. Ezek, túl önmagukon, alapfogalmak - haza, múlt, eszme, halál - összetett szimbólumai. Olykor tisztelettel, olykor bírálóan, olykor gúnyolódva, de mindig nagy szeretettel jeleníti meg alakjait. "Ernesto Tatafiore orvos és pszichoanalitikus; a felesége, Simonetta gyermekpszichiátriával foglalkozik és fontos, amerikai pszichoanalitikai művek fordítója. Tatafiore nagyszerűen rajzol, de ezt nem szereti hallani, mert nem akarja, hogy a nevét egy bizonyos technikai és kifejezőeszközhöz kössék." Qean-Christophe Ammann) Valóban változatos, ám alapvetően hagyományos technikákkal dolgozik. Nagyon izgalmas, ahogy a különféle technikákat egy művön belül alkalmazza: a vászonra applikált, olykor a térbe erősen kinyúló, ilyen-olyan tárgyak, a lábra állított képkeret, a szokatlan anyagpárosítások. Az összetett technika ellenére ábrázolásmódja nagyon egyszerű. Élénk, de kevés színt használ, melyeket nem árnyal. De éppen ennek az egyszerűségnek köszönhetően lesznek művei nagyon kifejezőek. A felszín alatt egyre újabb és újabb jelentésrétegekre bukkanunk. Humoros, de ugyanakkor megrázó kompozíciói a múlt elevenségét, az élet szépségét hirdetik.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!