Beöthy Balázs

2000. február 3 - 2000. március 12.
Beöthy Balázs a helyszínre készült interaktív installációt mutat be. A mű egy nagyformátumú, hangos panorámaképből áll, melynek hangja a néző mozgására megváltozik. A kép tematikája az NDK indiánfilmek, azaz a mozi, a Mézga család, azaz a tévé és a lakótelepi életforma hatásaiból táplálkozik.

Beöthy Balázs a '80-as évek vége óta mutat be installációkat. Ezen munkák első szériája konceptuális indíttatású térinstallációként írható le, mivel a fizikai értelemben vett tér, melyben bemutatásra kerültek, alapvetően meghatározzák a művek megjelenését, anyaghasználatát, illetve tematikáját (0 tér 1989, Egyszemélyes melegedő 1991, A hiedelmek hierarchiája 1992, 11 tetovált narancshéj 1993). Más műveiben a kontextus a kulcsszó, melyekben a fizikai tér szerepét egyre inkább a szociális tér veszi át (II. 1991, Milieu et L’EGO 1993, Szaküzlet a szaküzletben 1993, Kölcsönzött és lopott könyvtári könyvek isteni arányban 1994, Utazó titkok 1995).

A '90-es évek második felében Beöthy a képkészítés felé fordul. E korszak jellemző művei digitális eszközökkel készült, a popkultúra hatásait mutató képek, melyek többnyire nagyformátumú digitális printek formájában jelennek meg. A legújabb sorozat olyan panorámaképekből áll, melyek egy-egy történetet sűrítenek egyetlen kockába, lehetővé téve a sztori nemlineáris olvasatát. E sorozat darabjai láthatóak voltak többek között a budapesti Műcsarnokban (Perspektíva) és a berlini Künstlerhaus Bethanienben is.

Az itt látható installáció azokhoz a művekhez is kapcsolódik, amelyekbe a szerző személyes tapasztalatait integrálja (Az első képek 1994, Külön köszönet, 1997). A gyerekkor meghatározó élményei egy újrateremtett – digitálisan manipulált – képi világban idéződnek fel.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!