Tadeusz Kantor: Lehetetlen

2001. október 19 - 2001. december 2.
Ha úgy definiáljuk Tadeusz Kantort, mint a huszadik század második felének legnagyobb lengyel művészét, nem mondunk sokat. Jelentősége Joseph Beuyséhoz, vagy Andy Warholéhoz hasonlítható. Nem csak hátramaradt művei, színházi munkássága, hanem az emberekre, művészekre gyakorolt hatása is kiemeli kortársai közül. Merőben új színházi világot teremtett, a neoavantgárd forradalmak aktív résztvevője volt, zseniális teoretikus, antifestő, eretnek happening résztvevő, és ironikus konceptualista – és ez csak néhány sokféle arca közül. Mindezen túl, Kantor a második világháború utáni lengyel művészeti élet fáradhatatlan vezéregyénisége, animátora volt. Afféle Gesamtkunstwerkként művészete, elméleti munkássága és élete együtt mutatja meg nagyságát és zsenialitását.

A „Tadeusz Kantor. Lehetetlen” című kiállítás olyan jelenségként kívánja bemutatni Kantor művészetét, amely még mindig aktuális és meglepően közel áll a kortárs érzékenységhez. A korábbi tárlatokkal ellentétben a kiállítás nem annyira a művészet történetében játszott szerepét hangsúlyozza, hanem munkásságának élő mivoltát és a mai nézőre gyakorolt hatását emeli ki. Középpontjában a happeningek, az akciók és az ún. parakonceptuális művek szerepelnek, tehát Kantor minden olyan tevékenysége, mellyel megkérdőjelezi a művészetre, műtárgyakra és a kiállításokra vonatkozó hagyományos ideákat. Arról a periódusról van szó, mely a Ekspozycja popularnával kezdődött (Népszerű kiállítás, Krzysztofory Galéria, Krakkó, 1963) és a Wsztystko wisi na w³osku (Minden egy hajszálon függ, Foksal Galéria, Varsó, 1973) című kiállításig tart. Ezt a periódust általában kevésbé méltányolják a kritikusok és a kiállítási kurátorok, pedig meghatározó jelentőségű Kantor életében. Ez a bizonytalan és határozatlan időszak a maga végiggondolatlan útkereséseivel az izgatott kreativitás és a felfedezések korszaka is volt, melynek jelentősége csak később lett nyilvánvaló. Miután megszabadult a művészi rutinszerű magatartástól, Kantornak volt bátorsága ismeretlen területek felé fordulni, azaz – saját szavaival élve – elérni a lehetetlen határait. Miután bejárta ezeket az utakat hozta létre legfontosabb műveit: a Halott osztály és a Wielopole, Wielopole című darabokat.

Ezen a kiállításon, melyet Jaroslaw Suchan rendezett és mutatott be először a krakkói Bunkier Sztukiban, majd a varsói Zamek Ujazdowskiban, a kortárs vizuális kultúra – elsősorban technikai – nyelvezetének segítségével mutatjuk be Kantor műveit. A nagyméretű computer printek, fotók, videó- és diavetítések, a hangbejátszások és a szövegek vizuális aspektusa azt szolgálják, hogy az efemer művészeti események minél többféle módon legyenek megjeleníthetők és minél több lehetőséget biztosítsunk a befogadásukra és megértésükre.

A kiállítás kurátora: Jaroslaw Suchan

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!