Francois Marie Banier: Fotográfiák és festmények

2001. február 15 - 2001. március 18.
“Én a halál peremén festek. Mint akit valami más hajt. Egy nyomás, egy szorítás. Sürgetését sem kezelni, sem ellenőrizni nem tudom. Amint az ötlet, a reflexió megjelenik, a kép be van fejezve.”- mondja a művész saját alkotói folyamatáról.
Műveit négy nagy műfajba lehet sorolni: fekete/fehér fotográfiák (Silvana Mangano, Samuel Beckett), átfestett fotográfiák (Mick Jagger, Pascal Greggory), szöveges fotográfiák (Vladimir Horowitz) és festmények (“Le Soleil Rouge”- Vörös Nap).
François-Marie Banier munkásságát az emberi arc sokféle kifejezési lehetőségének képi felkutatása, az alkotó emberek szenvedélyes életfelfogásának fotográfiai rögzítése jellemzi. A kiállítás anyagához tartozó fotográfiákon és átfestett fotográfiákon az olasz -francia filmvilág csillagait privát környezetben, a magánélet smink nélküli bohóságában kapja lencsevégre. Marcello Mastroianni, Isabelle Adjani vagy Silvana Mangano egy olyan finoman vibráló térben jelenik meg, ahol költészet, tánc és zene vigyáz egymásra. Ezenkívül idős emberek, úgynevezett kedves figurák, megkapó hétköznapi járókelők, gyerekek, a párizsi utca, a kávéházak világa jelennek meg François-Marie Banier képein.
Expresszív hatású festményeinek eszköztára rokonságot mutat azoknak a 20.-dik századi francia és német új vadak mozgalmaival, melyek a spontaneitást, az akció művészetet kultiválták. „Azt festem meg amit érzek, és nem azt amit látok” – hangzott el egy beszélgetésben Párizsban Martin d’Orgeval-lal. Ez az ars poetica egy valóban nehezen integrálható művészre utal.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!