Jiři Kolář: Kollázsok

1998. október 22 - 1998. november 29.
Jiři Kolář cseh költő és képzőművész teljes munkásságát felöleli az a több mint 200 műalkotás, melyet Jan és Meda Mládek gyűjteményéből válogattunk és Magyarországon első alkalommal mutatunk be. Jiři Kolář a 40-es évektől aktív résztvevője a cseh kulturális életnek, írásait azonban keményen sújtja a cenzúra. Kolařt 1953-ban börtönbe zárják. Már a 60-as években kísérletezik a konkrét, valamint a vizuális költészettel. A képi alakzatokat formáló verssoroktól már nem sok választja el a cseh művész kollázsait, melyek képzőművészeti tevékenységének a középpontját alkotják. 1980-ban egy franciaországi utazás során dönt úgy, hogy Párizsban telepedik le, ahol azóta is él és alkot.
A kollázs ("ragasztás") technikáját a kubizmus fejlesztette ki a 20. század elején. Georges Braque és Pablo Picasso 1910 körül újságpapír-foszlányokat, tapétákat, majd különböző hulladékokat, fát, bádogdarabkákat applikáltak képeik felületére. Így akarták kibővíteni a táblakép lehetőségeit. 1914-től a futuristák is használni kezdték a kollázs lehetőségeit: elszórt betűket és szövegfoszlányokat ragasztottak képeikre, megteremtve ezzel az intermediális művészet alapjait. 1920 körül a dadaisták a fotó területén kísérleteztek különböző képek összeillesztésével. Kurt Schwitters elkészítette az úgynevezett Merz-kollázsokat, amelyek a költészet, a festészet és mindenféle talált tárgyak ötvözetéből jönnek létre. Az eljárás abszurd mivoltának csúcspontját a szürrealisták, és főképp Francis Picabia és Max Ernst kollázsai érik el. A kollázs a politikai tiltakozás eszközeként is kitűnően bevált, mint ahogy erről John Heartfield vagy Hannah Höch fotomontázsai és kollázsai tanúskodnak.
A kollázs a 20. század szinte minden korszakában fontos inspirációt jelentett a művészek számára. Hatott az absztrakt expresszionizmusra, a combine paintingre, a pop artra, de még a konceptuális művészetre is. A kortárs művészek általában tágabb értelemben élnek a kollázs lehetőségeivel. Művészeti stílusokat idéznek és kevernek egymással, vagy ismert remekműveket illesztenek be saját képi világukba. A Kortárs Művészeti Múzeum Ludwig Múzeum Budapest gyűjteményéből Robert Rauschenberg, David Hockney, Erró, Lakner László, Jovánovics György, Pinczehelyi Sándor vagy Veszely Beáta alkotásait érdemes megemlíteni ebben az összefüggésben.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!