Annie Leibovitz Fényképek

1998. június 14 - 1998. augusztus 23.
Annie Leibovitzot régóta generációja egyik leghíresebb fotósaként tartják számon. A New York Times Book Review, mely nagyra értékeli Leibovitz „különös képességét arra, hogy az embereket kitárulkozásra késztesse”, így jellemzi modelljeihez való viszonyát: „szellemes, humánus, szeretetteljesen gunyoros”. Rajongói úgy tekintenek Annie-ra, mint korunk legnagyobb élő portréfotósára.
Az Air Force ezredesének lányaként, hat gyermek egyikeként született Leibovitz gyermekkorát az USA különböző részein töltötte. Karrierje 1970-ben kezdődött, a San Francisco Art Institute-ban végzett festészeti és fényképészeti tanulmányaival. Mindössze 19 éves volt, amikor bemutatta portfolióját a Rolling Stone magazinnak. A lap szerkesztője, Jann Wenner épp indulóban volt New Yorkba, hogy interjút készítsen John Lennonnal. Annyira megtetszett neki az anyag, hogy magával vitte Leibovitzot is. Az eredmény: első címlapfotója a Rolling Stone-nak. 1973-ra ő lett a magazin vezető fotósa.
Kapcsolata a Rolling Stone-nal a 80-as évek elejéig tartott. Itt jelent meg a Rolling Stones 1975-ös koncert-körútját bemutató híres sorozata is. Az azóta eltelt időben Leibovitz képeit közölték a legnagyobb amerikai magazinok, mint a LIFE, a Time, a Newsweek, az Esquire, a Vogue, a Vanity Fair. Nemzetközi elismertségét elősegítette, hogy műveit rendszeresen publikálták európai lapok is, így többek között a Sunday Times Magazine, a London Independent Magazine, a Paris Match, a Max, a Stern, a Vogue, valamint a japán Switch.
Leghíresebb fényképein olyan színészek és előadók szerepelnek, mint Whoopi Goldberg, Bette Midler, David Byrne, Demi Moore, Roseanne és Michael Jackson. Szoros kapcsolat fûzte az általa gyakran fényképezett John Lennonhoz is, és ennek egyik legfelkavaróbb bizonyítéka a hosszú viszonyt lezáró kép: az összeölelkező John és Yoko képe, néhány órával Lennon meggyilkolása előtt, 1980. decemberében.
A nyolcvanas években Leibovitz a Vanity Fair magazin számára a legváltozatosabb témákat fényképezte. Színészek, politikusok, írók, sportolók, operaénekesek, művészek és táncosok portréi mellett ő készítette a lap által kiadott „Hall of Fame” („a dicsőség csarnoka”) címû évkönyv fényképeit is az utóbbi tizenegy évben. Ezek közül a legutolsók, melyekben az üzleti világ híres személyiségeit és Hollywood sztárjait mutatta be, széleskörû ismertséget hozott számára, és ráirányította a média figyelmét is; csakúgy, mint az O.J. Simpson-pert bemutató anyaga, melyet a New Yorker számára készített.
Miközben a fényképészet más ágait is kipróbálta, a Ruandáról és Szarajevóról készült sorozataiban Annie újra visszatért eredeti fotóriporter-stílusához.
Annie-t különösen érdekli az emberi test, annak fizikai lehetőségei és ereje, ezért fényképezett sportolókat a Labdarúgó Világkupa Szövetség és az Amerikai Olimpiai Bizottság számára; valamint táncosokat, köztük Mihail Barisnyikov „White Oak” („Fehér tölgy“) tánctársulatát és Mark Morris tánccsoportját.
1991-ben Annie Leibovitz volt a második olyan fotós (és az első nő), akinek munkáit már életében kiállította Washingtonban a Smithsonian Institution híres nemzeti portrégalériája (National Portrait Gallery).
Ez az átfogó kiállítás, melynek címe: „Annie Leibovitz fényképei“ az International Center of Photography, New York és a National Portrait Gallery együttműködésének eredményeként született meg.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!