IRWIN: A Planit belseje

1996. március 28 - 1996. május 19.
Olyannak látom ezt a kiállítást, mint egy két egységből vagy masinából álló áramfejlesztőt.
A gépezet, amint erre a helyszínen rájöttem, tudatosan összekapcsolt elemek együttese, amely bármit előállíthat: tárgyakat, ideológiát, szépséget, történelmet...
Az első struktúra A Planit belseje címet viseli. A cím Malevics szuprematista objektjeire utal; ezek az objektek építészeti modellnek tűnnek, valójában azonban csak formák. A planit belseje a szuprematizmus, a tárgynélküli világ belseje. A planit belsejéről beszélni olyan, mintha a fekete négyzet másik oldaláról szólnánk. Az IRWIN (és az NSK) egész tevékenysége a planit külsejének és belsejének határmezsgyéjén helyezkedik el. A csoportot ábrázoló fénykép Andres Serrano alkotása világosan mutatja ezt a pozíciót; a fekete négyzet nem más, mint egy fekete négyzet („semmi”, ahogy Malevics mondaná), de ha a megfelelő helyre tesszük..., nos akkor a másik oldalát is megmutatja. Miután mind a külső és belső, mind pedig a front és a hátoldal birtokában vagyunk, ez a planit egyszerre képviseli az IRWIN és az NSK alapállását; megvilágítja az NSK államszerkezetét, „az absztrakt organizmust, egy szuprematista testületet, mely valódi társadalmi és politikai térben tagjainak szellemét és munkásságát testmeleg szoborként közvetítve tevékenykedik”
A második építményt Transcentrala szívé -nek nevezték el. Hadd idézzem az IRWIN saját szövegét a transcentrala -szóról: „Azoknak az európai népeknek a találkozási pontja, akik a XX. század elején az Újvilágba vándoroltak.” Ez az építmény valójában egyfajta múzeum, mely az IRWIN Was ist Kunst -sorozatának ikonjaiból tartalmaz egy kollekciót. Ez a sorozat világosan mutatja az NSK „retro elvét”, az általuk használt képi kisajátítást. A képet kiemelik eredeti összefüggéséből (bár a művek erre mégis utalnak) és más képekkel kapcsolják össze. Ezzel nemcsak újfajta jelentést adnak nekik, hanem az eredeti kontextus újraértelmezését is lehetővé teszik. Az esztétikai hatáson túl ezek a képek nyugtalanítóan, sőt botrányosan hatnak. A képeknek és interpretációknak ez a végtelen, tébolyult összekapcsolása és megsokszorozása lenne a Transcentrala transzformációs erejének forrása? A művészek beszélnek „a privát (személyes) és a kollektív közötti közvetítés eszközéről” is. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az eljárás tökéletesen megfelel bármilyen, a Was ist Kunst? gyorsítóba bekerült elem paranoiás átalakításának.

Az IRWIN csoport 1983-ban alakult. Tagjai: Dusan Mandic (sz.1954, Ljubljana), Miran Mohar (sz.1958, Novo Mesto), Andrej Savski (sz.1961, Ljubljana), Roman Uranjek (sz.1961, Trbovlje) és Borut Vogelnik (sz.1959, Kranj).

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!