Dmitrij Prigov: Isten Halott / God is Dead

1995. május 16 - 1995. július 9.
“Prigov művészete költészetének folytatása más eszközökkel” (Boris Groys)
Dmitrij Prigov a 60-as évek végi moszkvai konceptualizmus megalapítói közé tartozik. Ennek a művészetnek kezdettől fogva fontos jellemzője volt az uralkodó szovjet-dikcióval való szembeszállás és ennek az ideologizáló nyelvnek – nevek, fogalmak, jelszavak, – mint a magas művészet alkotásához való anyag és stíluseszköz használata.
Prigov eközben a nyelv jelenségével különös módon foglalkozik, mivel író, költő, performance-művész, szobrász és rajzoló, minden egyes területen ironikusan, analitikusan leleplezi a “szovjet nyelvet”, anélkül, hogy lemondana arról, hogy “szentimentális” és személyes hangot üssön meg.
Sok munkája kapcsolódik a csupasz szöveganyaghoz, azáltal, hogy “telerajzolja” a Pravdát; nyomtatványokat vagy saját írógéppel írt szövegeit használja fel. Szobrászi képzése a moszkvai Stroganov Intézetben megfogalmazza azt az elképzelését a művészet szociális és térteremtő erejéről, amit az állandóan egy időben fejlődő sorozataiban – Tér és szavak, Újságok és szavak, Bestiák és szavak, Vázlatok és szavak – mindig újra és másképpen ábrázol.
Prigov alkotásaiban mindig az irodalom és a képzőművészet határterületét célozza meg, ami mindenekelőtt installációiban elválaszthatatlan egységgé olvad össze, és ami megépített jeleneteit térré váló irodalommá teszi.
Prigov alkotása e két terület kölcsönös befolyásából és áthatásából meríti erejét és így talán érthető, hogy ennek az ismert és elismert művésznek eddig főleg irodalmi műveinek kiadásai voltak jelen. Ez a katalógus, ami képzőművészeti munkáinak széles spektrumát mutatja be, ezt a hiányt szeretné pótolni és Prigovot többnek bemutatni, mint az egyik legsokoldalúbb és legdifferenciáltabb moszkvai konceptuális-művészt.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!