Bachmann Gábor: Építészeti festmények és makettek, Kelemen Károly: Festmények és szobrok

1994. szeptember 13 - 1994. október 9.
Franco Purini és Francesco Moschini felkérésére a DOMUS című építészeti folyóirat számá¬ra

Az építészet számomra a SEMMIVEL kezdődik. A SEMMI számomra persze konstrukció, de a SEMMI KONSTRUKCIÓJA. Ez a SEMMI áttételesen jelentet¬te számomra azt az életet (nevezzük szocializmus¬nak), mely nagyon félelmetes szabályokat alkalma¬zott. Egyszerre volt nagyon ZÁRT és NYIT0TT (csiki –csuki), persze csak annak, aki felismerte a rend¬szer működési szabályait. Megfelelni nem tudtam e szabályoknak, és így a lélek heroizmusával, a MŰVÉSZETTEL próbáltam pótolni azt, amit el akartak venni tőlem. Így kezdtem el felépíteni a SEMMIT akusztikus, átjárható terek formájában. Úgy gon¬dolom, a rosszul és hamisan működő rendszerrel való szembenállás teremtette meg építészeti gon¬dolkodásom számomra egyik fontos fogalmát: a ZUGOT és az ÁTLÁTHATATLANT (a csak sejtést).
A rendszer, melyben éltem, egyirányú volt; nehezen tolerálta a másságot, illetve a másik szempon¬tot. Hazudott, és Iétrehozta a HAZUGSÁG EMLÉKMŰVEIT, melyre én - számomra elfogadható egyetlen lehetséges alternatívaként - elkezdtem papírból felépíteni az IGAZSÁG ÉPÍTMÉNYEIT.
A ZUG megteremtette számomra a ZUGOSÍTÁST, a vágyat arra, hogy az IDEÁKKAL és a JÓ ESZMɬVEL foglalkozzam az építéskor. Kikódoltam agyamból bizonyos fokig a Iétezőt, és ezt a kreált SEMMIT és az illúzió heroizmusát összeépítettem egy REJTŐZKÖDŐ-BUHERÁLT, valóságosan létező, nagyon is emberi építészeti formával.
Ezt az elején nagyon agresszívan, határozottan tettem, az idők múlásával rátértem a halk zsolozs¬mázásra. A táj adott, a szellem gonosz fogalmat felcseréltem a táj alakítható és a szellem legyen jó fogalmára.
Építményeimet tudatosan a minden szempont¬beli TÖBBPONTÚSÁG Jellemzi. Ennek érdekében a GEOMETRIA új kutatási területeit felhasználom, és a célom megvalósítása érdekében, provokatív mó¬don, korrigálok is rajta. A valós élet gyanakvóvá tett az igazsággal szemben. Ezt ellensúlyozandó ki¬alakítottam magam számára a LEGSŰRŰBB és LEGBONYOLULTABB tér, a DZSUNGEL fogalmát, ahol gerillaharcosként garázdálkodhatom. A tisz¬tánlátást pedig úgy sikerült megoldanom, hogy a LEGBONYOLULTABBAL kötöttem vérszerződést: a KÁOSSZAL.
Az építményeimben tudatosan alkalmazom a film VÁGÁSI, SNITTELÉSI logikáját. Ennek köszönhe¬tem, hogy minden építményem eljut a LEGSŰRŰBB filozófiai jelentéséhez. A HIRTELENNEL és az ÖSSZE NEM ILLŐVEL való tudatos bíbelődés elve¬zetett oda, hogy építményeimet BARBARIZMUS is jellemzi. A SŰRŰSÉG, a DÚSSÁG eredményezi, hogy a tér, melyet teremtettem, ilyen módon dina¬mikát kap, és minden percben FESZÜLTSÉGGEL teliletten ROBBANÁSRA vár.
A téren kívüliség elvezetett a MAGÁNY megta¬pasztalásához. Az esszenciákban való gondolko¬dásban hiszek, és igazából nem érdekel, hogy a te¬reim KELLEMESEK vagy SZÉPEK legyenek. Inkább az izgat, hogy a tér legyen VESZÉLYES, sőt olykor ZAGYVA is. A ZAGYVASÁGOT ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, a tájékozódást segíti.
Az építészet MATERIALIZÁLÓDÁSÁT nem tar¬tom az egyedüli járható gondolkodásbeli irány¬nak. A legjobban falán a PROVINCIALIZMUST utasítom el, és számomra fantomszavaknak hat¬nak az olyanok, mint például FUNKCIÓ, KOMPOZÍCIÓ stb. Én a JÓ ESZMÉVEL szövetkeztem, és az azt súgja számomra, hogy a továbbiakban az építészet AERODINAMIZÁLÁSÁVAL foglalkozzam.

Iratkozzon fel
HÍRLEVELÜNKRE!