A kiállítás két világszerte ismert nevet kapcsolt össze: a művész Pablo Picassóét és a gyűjtő Peter Ludwigét. A gyűjtő fiatal művészettörténészként Picassóról írta disszertációját, ami elég szokatlan dolog volt a háború utáni Németországban. Picasso iránti tisztelete abban a rendkívüli gyűjtési szenvedélyben is megnyilvánult, amelynek eredményeképp az elmúlt évtizedekben egy olyan, 182 eredeti Picassót számláló gyűjtemény jött létre, amely a maga nemében egyedülálló az egész világon, s amely a rendkívül változatos és gazdag Ludwig Gyűjteményben is központi szerepet játszik.
Az 1991-ben a Budavári Palota “A” Épületében megnyílt Ludwig Múzeum Budapest három kivételesen szép késői Picasso festménnyel (köztük a Muskétás karddal, 1972-ből) büszkélkedhet.
A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállítás – melyen e nem mindennapi gyűjtemény először volt teljes egészében látható a legkorábbi, 1899-ben apjáról készített portrétól a legkésőbbi, 1972 augusztusában, pár hónappal a halála előtt festett képig – olyan műveket is a néző elé tárt, amelyeket csak ritkán, vagy egyáltalán nem mutattak be korábban nyilvánosan.
A kiállítás vándorútja szimbolikusan a barcelonai Picasso Múzeumban kezdődött 1992. novemberében. Ezt követően a kölni Museum Ludwig, a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria fogadta. Utolsó állomása a bécsi Museum der 20. Jahrhunderts volt 1994 márciusában.