A kiállítás alapgondolata egy mindannyiunk számára ismerős, csaknem hétköznapi építészeti jelenség, a jellegzetes kockaház, az úgynevezett Kádár-kocka mint a modernizáció architekturális kifejeződésének megjelenítése. A kiállítás változatos művészeti médiumok és immerzív installációk segítségével mutatja be a háztípus eredetét, átalakulását, valamint hatását a magyarországi vizuális kultúra történetében.
A 60-as és 70-es évek tipikus családi háza a mai napig meghatározza a magyar vidék településeinek képét. A magyarországi szocreál utáni műépítészet által lenézett „mostohagyermek” a múlt század legmaradandóbb építészeti formájának bizonyult. Bárhogyan is viszonyulunk a kockaházhoz, az épített kulturális örökségünk része. A kiállítás célja megmutatni a 20. századi magyarországi építészet egyik meghatározó formájának kulturális környezetét és genealógiáját. A kockaház mint a priváterős magánépítkezések (kaláka) médiuma és a modernizáció építészeti alakzata a népi építészet spontán reakciója volt a társadalom lakásépítési igényeire. A szigorúan véve mintegy két évtized alatt – az ötvenes évek végétől a hetvenes évek végéig – keletkezett magyar vidéki házak tipológiája egészen a következő háztípus (alpesi ház) dominánssá válásáig jelentős helyi kisugárzással bíró, mintaadó, stílusteremtő tényező maradt térségünkben.
A háztípus sajátos megjelenésének értelmezése egyfajta esztétikai nyelvként, továbbá sajátos szemantikájának megértése, rejtett jelentéstartalmainak kifejtése adja a kiállítás gerincét, és számos kérdésre keresi a választ; Mit jelent számunkra a közös kulturális emlékezeti térben felbukkanó kockaház? Mit kezdjünk vele, milyen a megítélése: pozitív vagy inkább negatív? Honnan ered, és hogyan terjedt el ez a háztípus, melyek megjelenésének földrajzi határai, ikonográfiai jellemzői? Mi célt szolgált a házakon a homlokzatok egyéni kialakítása, a felület ornamentális átalakítása? Milyen lélektani és szociológiai, illetve kulturális antropológiai összetevői voltak a háztípus térhódításának?
A kiállításon elsősorban kortárs képzőművészek kockaház-tematikájú művei kerülnek bemutatásra. A munkák jelentős része eredetileg más kontextusban született, különböző fókuszú alkotás, a kiállítás összefüggésében mégis számos fontos, bár eltérő részletet tárnak fel. Jelentéktelennek tűnő tényezőket, sajátos időkapszulákat, amelyek a művek eredeti kontextusában a tekintet – és a tudat – perifériájára estek, így javarészt rejtve maradtak. A kiállítás, szándéka szerint, megkísérli újraértelmezni és összekötni a múlt adottságait a jelen kérdéseivel, egyben másként tekinteni egy meghatározó kulturális mintázatra.
A kiállítás nyitva: 2024. május 18. – augusztus 18.
Kurátor: KÉSZMAN József
Kurátor-asszisztens: MAJ Ajna, MÁTÉ Zsófia
Kiállító művészek
ASZTALOS Zsolt, BIRKÁS Ákos, BME Építész Szakkollégium (KUSTRA Vencel, RÉVÉSZ Tamás, PARAGI András) és SZEDERKÉNYI Lukács (au műhely), BUKTA Imre, CSIZIK Balázs, CSONDOR Réka, FEHÉR László, GERHES Gábor, HÉZSŐ Ferenc, KERESZTESI Botond, KIRÁLY András, Magyar Malter, MERÉNYI Dávid, NEMES Csaba, Oláh Mara OMARA, RAJK László, Katharina ROTERS, SCHMIED Andi, SIBITKA Anna, SZOLNOKI József, SZÖLLŐSI Géza, tekerd! csoport
Kölcsönző intézmények, galériák és gyűjtemények
Magyar Fotográfiai Múzeum; Sárospataki Képtár; Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria; Birkás Ákos Művészeti Alapítvány; Einspach Fine Art & Photography; Longtermhandstand; Molnár Ani Galéria; Vintage Galéria; Borsó és Kacsa magángyűjtemény, Budapest; Everybody Needs Art, magángyűjtemény, Budapest; Oliver Hont Collection, Athens/Budapest; magángyűjtemények
