BAKOS GÁBOR 1997-ben indította el PPP (Personal Press Project) elnevezésű, „előre nem látható hosszúságú művészeti projektjét”, melynek keretében különféle eszközökkel és formában vizsgálta a művész helyét a társadalomban, illetve a művészet értékét, gazdasági szerepét, a művész és a pénz viszonyát. A szociológiai, illetve marketingkutatás metodikáját használva, kérdőívek segítségével kutatta többek között a művészhonorárium kérdését, ennek kapcsán születettek meg Urna Honorarii címmel jelzett munkái is. A művészek tiszteletdíjának gyűjtésére szolgáló urna első változatát 1997-ben a Bartók 32 Galériában állította ki. Ez a konstrukció egy falba épített templomi persely mintájára készült, és egyik oldalán láthatatlan módon elnyelte az adományokat, a másik oldalon viszont visszaadta a bedobott pénzt. Bakos az első változatot köztéri bútor formájában képzelte el, majd hamarosan továbbfejlesztette a projektet, és a kortárs művészeti intézményrendszerre vonatkoztatva vizsgálta a kérdést. Kérdőívet készített, melyet kortárs művészeti intézmények vezetőinek küldött el, és amelyben a művészhonoráriummal kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket tett fel. Ezzel párhuzamosan készült el a pénz gyűjtésére szolgáló urna terve, illetve maga a tárgy is, melyet kortárs művészetet bemutató intézményekben kívánt elhelyezni. A kutatás összegzését beszámoló formájában közzétette, melyhez egy infografikákat tartalmazó szórólap is készült. Az eredményeket 1999-ben a Liget Galériában rendezett kiállításon mutatta be, illetve elérhetők voltak az azóta megszűnt Éjjeli őrjárat című internetes folyóirat oldalán is. A PPP kényes, azóta is aktuális kérdéseket feszeget a művészek szerepével és megélhetésével kapcsolatban, melyre a kereskedelmi galériák megjelenése és a gyűjtők körének bővülése sem hozott megnyugtató választ.