A „Kisemberek” sorozat egyik dobozában a világ proletariátusának vezetője – Lenin elvtárs – forog a koporsójában, miközben Albinoni Adagiója szól. A Lenin forog a sírjában esetében a helyzet több mint abszurd: a kommunista Szovjet-Oroszország atyja eleve nem sírban nyugszik, hanem bebalzsamozott teste a Lenin-mauzóleumban látható a moszkvai Vörös téren. Ha úgy tetszik, Lenin teste „muzealizálva lett”: kiállítva megtekinthető-látogatható Moszkva központjában. Lenin múmiája közszemlére téve a szovjet államrendet, az eszme halhatatlanságát, annak örökérvényűségét testesíti meg – mondhatni, a kommunizmus addig létezik, míg Lenin teste látható. A mindennapokban bevett nyelvi fordulatot, hogy „XY forog a sírjában!”, akkor használunk, ha valaki az eredetitől, forrástól, ideáltípustól eltérőt, rosszat, gyengébb verziót (utópia helyett disztópiát) valósít meg. Lenin tehát az alkotók szerint forogna a sírjában, ha tudná/látná, az utókor mit hozott „szocializmus” címszóval, mi lett a nagy ideából, miközben őt magát (pontosabban a porhüvelyét) egyfajta bizonyosságként, látványosságként mutogatják a materialista világnézet nevében (Lenin családja is ellenezte a mauzóleumban történő elhelyezést). Ennyiben a Blue Noses művészpáros a modern múzeum és a szekularizált halhatatlanság-gondolat bevett formáit sajátítja ki és teszi nevetségessé munkájukban. (KJ)