Volker Stelzmann a lipcsei iskola második generációjához tartozik. Wolfgang Mattheuser, Bernhard Heisig és Werner Tübke tanítványaként ő is elkötelezett realista festő, de a valóság megközelítése természetesen egyéni ábrázolási jegyekkel egészül ki. Stelzmann már az 1971-es Schweißer / Hegesztő című festményén sajátos hangvételben ábrázolja a munkásosztály „hősét”: a dolgozót. A képen látható hegesztő férfi, mintha csak egy pillanatfelvételt látnánk, a hegesztőgéptől éppen elfordult emberről, akinek a védőszemüveg már a homlokán van és egyik kesztyűjét is levette. A realizmus új tárgyiasság vonulatához sorolható inkább Stelzmann munkássága, mint az NDK-ban elvárt szocialista realizmushoz. A hetvenes közepére kifejezetten a manierista verizmusba csap már át művészete. Az 1976-os Forschung/Kutatás cimű képe az NDK-ban hivatalosan elkerülendő halál és betegség témáját dolgozza fel. Gyűjteményünkben található képe a Demonstráció II. a nyugati társadalmi elégedetlenség expresszív kifejezésével Kelet-Németországi problémákat is feszeget. Otto Dixre emlékeztető zsúfolt képi szerkezettel válaszol a diákmozgalomra, popkultúrára és a kapitalista megalomániára. Indirekt módon hat 1981/82-es Rudi Dutschkénak szánt képe, a Für R.D., mely félelmetes drámaisággal ábrázolja a szocialista eszmék kiábrándító zsákutca jellegét. Rudi Dutschke egy kád fölé hajolva búcsúzik az élettől.
