A konceptuális művészet atyjaként emlegetett Joseph Kosuth a művészettel mint eszmével foglalkozik, és a dolgok, valamint az azokat meghatározó szavak közötti kapcsolatot vizsgálja. Alig 20 éves, amikor 1965-ben kiállítja a concept art alapművét, az Egy szék és három szék című, tautológiára épülő munkát. A később „szótár-munkáknak” nevezett műcsoporttal indult útjára a modern művészet meghatározó iránya, amely a műalkotás koncepcióját, az abban foglalt gondolatot részesítette előnyben a mű érzéki-fizikai megjelenésével szemben. Kosuth szerint a művészeti problémák alapvetően nyelvi természetűek, nyelvjátékok, amivel Wittgensteinhez kötődve teremti meg a művészet első „nyelvi fordulatát”. Nézetei szerint a művészet mibenlétéről szóló írások, ideák és vélemények azonosak magával a művészettel, így a művészet lényegét a művészi nyelv és a művészetfogalom analitikus vizsgálatával kívánja vizsgálni. Művészet a filozófia után (Art After Philosophy, 1969) című korszakalkotó esszéjében Kosuth arra szólítja fel a művészeket, hogy művészeti gyakorlataikkal újra és újra kérdezzenek rá, mit jelent a művészet, mi a műalkotás. Az Ex Libris olyan műcsoport az alkotó munkásságában, amelyen meghatározó gondolkodók (Wittgenstein, Rousseau, Champollion, Nietzsche stb.) műveiből (könyveiből – ex libris) vett idézetek, vagy szótári címszavak szövege szerepel – eltérő nyelveken, semleges, minimalista háttérre nyomtatva. Egy-egy sorozat-egység többnyire 100 darabból álló, számozott, sokszorosított szitanyomatot tartalmaz. Ezek sorában a kiállításon látható munkákon a magyar gyökerekkel is rendelkező alkotó (1993-ban a magyar pavilon kiállítója volt a Velencei Biennálén) magyar nyelven jelenít meg nyelvfilozófiai gondolatokat.