A gyaloglás az emberi mozgás egyik legalapvetőbb formája, amely túlmutat annak nyilvánvaló praktikus, mindennapi funkcióján: kultúrtörténeti jelenségként, a megismerés és a gondolkodás eszközeként, művészeti aktusként, valamint filozófiai módszertanként is értelmezhető. A vizuális művészetekben olyan gyakorlatokra vonatkoztatható, amelyek a sétát központi folyamatként, eseményként, élményként vagy eredményként helyezik előtérbe. Kultúrtörténeti eredete az ókorba nyúlik vissza, majd a művészet 20. századi története során fokozatosan emancipálódik, önálló művészeti diskurzussá és kiállítási témává válik. Az 1921-es dadaista túrától kezdve – amely az első olyan akció, ahol a séta aktusa volt a művészeti tartalom – a szürrealisták cél nélküli bolyongásain és a lettrista városi sodródásokon (dérive) keresztül érintkezik a fluxussal (a mindennapi élmények művészetté emelése), majd a szobrászat kiterjesztett értelmezési mezejének dematerializációs törekvéseivel.
A land art-tól a performansz-művészeten át a relációesztétikáig, az elmúlt évtizedek kortárs művészetében egyre elterjedtebbé váltak a séta alapú gyakorlatok és a gyaloglás köré szerveződő kiállítások, jelentős részben a performativitás előtérbe kerülése, a társadalmi–ökológiai művészet térnyerése miatt. A séta a művészetben politikai és társadalmi dimenziókkal egészült ki, miközben erőteljesen kapcsolódik az urbanisztikához és az aktivizmushoz.
A tárlat nemzetközi és magyar alkotók bemutatásával, átfogó igénnyel vizsgálja a sétát mint esztétikai stratégiát a ’60-es évektől napjainkig, legyen szó a művészet határainak kiterjesztéséről a séta aktusán keresztül Bruce Nauman műveiben vagy a városi teret átszövő társadalmi struktúrák, nemi egyenlőtlenségek megkérdőjelezéséről Valie Export séta-performanszában. A kiállításon többek között olyan meghatározó alkotók művei szerepelnek, mint Hamish Fulton, aki az 1970-es években kizárólag gyalogláson alapuló műveket hoz létre, Francis Alÿs, aki egyedi művészeti gyakorlatában a ’90-es évek óta konzekvensen alkalmazza a gyaloglást a társadalmi kritika eszközeként, vagy Paulo Nazareth, aki kontinenseket átívelő gyalogútjain a rendszerszintű rasszizmus, kolonializmus és a globális migrációs válságok társadalmi következményeit dokumentálja.
A Walk This Way című nemzetközi csoportos kiállítás a gyaloglást mint művészeti formát, narratív eszközt és kritikai gyakorlatot vizsgálja, olyan művek, projektek, akciók bemutatásán keresztül, amelyek a gyaloglás hétköznapi aktusát a felfedezés, a feltérképezés, az ellenállás, a politikai cselekvés eszközeként instrumentalizálják. A kiállítás többek között igyekszik körüljárni, hogyan alakíthatja a séta a fizikai és mentális tereket, valamint rákérdez arra, hogy ez az egyszerű cselekvés miként nyújthat lehetőséget a lelassulásra, a közösségi és természeti terek újrafelfedezésére és a társadalmi, ökológiai, urbanisztikai kihívásokkal való szembenézésre.
Kurátorok: Készman József, Máté Zsófia
Kiállítók: Francis ALŸS, BARTHA Máté, Han BING, CSORBA Eszter, Valie EXPORT, Hamish FULTON, FUSZ Mátyás, GALÁNTAI György, HAJAS Tibor, Mona HATOUM, HIWA K, Michael HÖPFNER, Joachim KOESTER, KORONCZI Endre, Christina KUBISCH, Marinka LIMAT, LOVAS Ilona, Miroslav MANDIĆ, MAURER Dóra, Omar MISMAR, Bruce NAUMAN, Paulo NAZARETH, Yoko ONO, Tiziana PERS, PÓLYA Zsombor, Mladen STILINOVIĆ, SZOLNOKI József, TSAI Ming-liang, Lois WEINBERGER, WOLSKY András
A kiállítás a Liszt Ünnep keretében a Müpa és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum együttműködésében valósul meg.
Kapcsolódó tartalom
Walk This Way. A gyaloglás művészete 2026. október 9. – 2027. január 31.
A Walk This Way című nemzetközi csoportos kiállítása gyaloglást mint művészeti formát, narratív eszközt és kritikai gyakorlatot vizsgálja, olyan művek, projektek, akciók bemutatásán keresztül, amelyek a gyaloglás hétköznapi aktusát a felfedezés, a feltérképezés, az ellenállás, a politikai cselekvés eszközeként instrumentalizálják.
