Az 1953-ban Weyerben született Siegfried Anzinger festő, grafikus és szobrászművész a Neue Wilde egyik alapítója. 1971 és 1977 között a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, 1981-ben Kölnbe költözött, és a következő évben részt vett a kasseli Documenta 7 kiállításon. 1988-ban kiállított a Velencei Biennálén az Osztrák Pavilonban. 1998-ban Anzingert kinevezték a Düsseldorfi Művészeti Akadémia festészet professzorává. 2003-ban megkapta az Osztrák Állami Képzőművészeti Díjat. Siegfried Anzinger munkáit egyfajta könnyedség és azonnaliság jellemzi. A festék felvitele gyorsnak és spontánnak tűnik, a mű a befejezetlenség, nyitottság (non-finito) képzetétét kelti. Ezt a benyomást alátámasztja az a tény, hogy Anzinger folyamatosan új festékrétegeket ad festményeihez, ami végül akár húsz réteget is eredményez. A művész alkotásaiban olyan alapvető, egzisztenciális problémákkal foglalkozik, mint a szerelem, a szexualitás, a fájdalom, a magány, a félelem és a halál.
