Gál András

(Budapest, 1968 – )

1982-86: Képző és Iparművészeti Szakközépiskola. 1987-94: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak-, majd mesterképző. Mesterei: Sváby Lajos, Klimó Károly, Tölg-Molnár Zoltán. 1995-96: a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanársegéd. 1996: Római Magyar Akadémia ösztöndíja; Derkovits-ösztöndíj; Bécs város képzőművészeti ösztöndíja; 1992: Barcsay-díj; 1997: Magyar Aszfalt Festészeti pályázat III. díj. A fiatal festő már főiskolai évei kezdetén eljutott a redukált palettáig, a többszínűen megkülönböztetett monokrómiáig, majd a tiszta monokrómiával kísérletezett. A grisaille-festéstől Rodcsenkóig és tovább, Yves Klein vagy Rothko művészetén keresztül él az a hagyomány, amelynek nyomán - Károlyi Zsigmond finom elmozdulásokon nyugvó festészetét is beleértve - ~ a maga általában nagyméretű, olykor a képi mozgalmasságot színek helyett impasto festésmóddal elérő olajképeit festi (Mozgás, 1996). Előfordul, hogy több táblaképet egymáshoz illeszt (Valamin állás, 1995), vagy egymásra applikál, a kép a képben effektusát hozva így létre, vagy a vászon szélét a kompozícióhoz igazítja, adott esetben a sarkát levágja (Hiány, 1996).

Mesterei:

Sváby Lajos, Klimó Károly, Tölg-Molnár Zoltán.

Gál András a könyvtári katalógusbanGál András az adattárban