Allan Sekula a kortárs dokumentarizmus egyik legmeghatározóbb alakja. A hetvenes évek elején fordult a fényképészet, azon belül is a dokumentarista fényképészet felé, elsősorban azzal a céllal, hogy a két világháború közötti dokumentum-fotográfia hagyományát folytassa. Fotósorozatai, filmjei és – nem utolsósorban – fotótörténeti és elméleti tanulmányai a dokumentarista műfaj és gondolkodás állandó, kritikai megújítását és újraértelmezését célozzák, a társadalmi folyamatok mélyebb mozgatórugóinak a feltérképezését. Műveiben a politika, a történelem, a társadalmi összefüggések, az ökológia, a klímaváltozás jelenségei – ahogy ô maga fogalmazza: a fejlett kapitalizmus képzeletbeli és valóságos morfológiája bontakozik ki. Munkái többéves, módszeres kutatómunka eredményei, a világ számtalan pontján tett utazásai során figyeli meg a globális nagytőke hatását az egyszerű, dolgozó emberekre.
Sekula nem egyedi, művészi kivitelezésű, „stílusos” képekben gondolkodik, fényképeit sorozatokba rendezi, és a sorozatoknak leggyakrabban a szövegek is szerves részét képezik. Saját kifejezése erre, a „feldarabolt mozi”, mely brechti, elidegenítő effektusaival és folyamatos nézőpontváltozásaival éri el, hogy észrevegyük a képek és a szövegek közeiben felsejlő valóságot, a fotós és filmes eszközökben rejlő ideológiát, és magát az embert, a filmfelvevő mögött.
