Szíj Kamilla

(Budapest, 1957 – )

A Kirakat és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskola után felsőfokú tanulmányait a németországi Hochschule für Gestaltung Vizuális Kommunikáció szakán végezte, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen doktorált. 1990 óta vesz részt jelentős hazai és nemzetközi kiállításokon, művei számos közgyűjteményben megtalálhatóak (többek közt: Amt für Wissenschaft und Kunst, Bibliothek Alexandrina, Europaisches Patentamt, Fiatal Művészek Stúdiója, Magyar Nemzeti Galéria, Paksi Képtár, Miskolci Galéria, Városi Művészeti Múzeum - Győr). Munkáját 2004-ben Munkácsy-díjjal ismerték el. Szíj Kamilla művészetét a minimalizmus, a visszafogott anyag- és színhasználat (a monokronitás), a narrativitás elvetése, továbbá a redukció és a végtelen gazdagság, a rész és egész, a konceptualitás és a finom érzékiség, a rend és káosz, a mikro- és a makrokozmosz együttállása jellemzi. Életműve egymásra épülő, következetes lépések sorozata, amelyben a vándorló motívumok apró változtatásokkal, elmozdulásokkal újra és újra felbukkannak. Munkamódszerérét a rendezettség és könnyedség, a végtelen türelem és alázat jellemzi. A művész ugyanis szinte monomániásan rajzol, és szinte csak „absztrakt” formákat (vonalat, vonalpászmát és a végtelenül táguló pontot) alkalmaz. Művei csak akkor materializálódnak, ha már „fejben” összeálltak. Szíj sűrű szövetű vonalhálókból, hálózatszerű organizmusokból, mikro- és makroszkopikus struktúrákból felépülő rajz-örvényei nem utalnak a külvilágra, kizárólag a belső én utazásának állomásait mutatják.

Dékei Kriszta

Szíj Kamilla a könyvtári katalógusbanSzíj Kamilla az adattárban