A táj, amit látsz és amit érzékelsz. Nagy a különbség van a kettő között!
Játékunk során a kis csapatok egymást segítve, más-más érzékszervüket használva alakítanak ki egy saját tájképet. Az első tag látja a képet és elmeséli bekötött szemű társának a látottakat, aki végül a hallottakat meséli el társának, akinek le kell rajzolnia a hallott tájat. A sor az utolsó csapattaggal lesz teljes, aki a rajzolt képhez ír majd történetet. A játékkal a vizuális és verbális nyelv elemeivel játszunk.
KULTURÁLIS TARTALMAK: színek jelentése, tájkép funkciója, verbális és vizuális nyelv
KOMPETENCIA- ÉS KÉSZSÉGFEJLESZTÉS: kognitív kommunikációs képesség, esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség, kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia (csapatmunka, jó problémamegoldó képesség), koherens történet alkotása.
IDŐTARTAM: 90 perc
Kapcsolódó tartalom
Rafael Y. Herman 2018. február 16. – április 1.
A közelmúltban készült képeken feltáruló éjszakai tájhoz a nappali fénynél megszokott élményhez hasonlóan próbál meg alkalmazkodni gondolkodásunk, érzékeljük a furcsa árnyakat, a holdfény sajátosságait, a napfénytől eltérő színspektrumot, a finoman elmosódó részleteket.