A kiállítás egy művészettörténész-kurátor, Popovics Viktória és egy múzeumpedagógus-művész, Dabi-Farkas Rita közös gondolkodásának kezdeti állomása, illetve (rész)eredménye, amely a társadalmat és a művészeti intézményrendszert egyaránt átható, egyre fokozódó „gondoskodói válságra” szeretne reagálni.
A Vigyázat, törékeny című kiállítás a gondoskodás témakörét járja körül, a bemutatott művek sokszínűsége pedig azt támasztja alá, hogy a gondoskodás korunk egyik kulcsfogalma, melynek kritikai potenciálja sem elhanyagolható.
A Vigyázat, törékeny című kiállítás a gondoskodás témakörét járja körül, a bemutatott művek sokszínűsége pedig azt támasztja alá, hogy a gondoskodás korunk egyik kulcsfogalma, melynek kritikai potenciálja sem elhanyagolható.
A Vigyázat, törékeny című kiállítás a gondoskodás témakörét járja körül, a bemutatott művek sokszínűsége pedig azt támasztja alá, hogy a gondoskodás korunk egyik kulcsfogalma, melynek kritikai potenciálja sem elhanyagolható.
A Vigyázat, törékeny című kiállítás a gondoskodás témakörét járja körül, a bemutatott művek sokszínűsége pedig azt támasztja alá, hogy a gondoskodás korunk egyik kulcsfogalma, melynek kritikai potenciálja sem elhanyagolható.
A holokauszt olyan törés, amely újraírta a kultúráról, a történelemről, az emberről korábban gondoltakat. A történtek után a nyelvnek és a művészetnek is a súlyos elapadás és hanyatlás állapotában kell megjelenítenie az elmondhatatlant. Vajon hallgassunk mindarról, amiről nem lehet beszélni (Wittgentstein, Adorno), avagy nem tehetünk mást, mint egyszerre több szájjal is beszélünk róla.
Van 32 lapunk, épp, mint egy pakli magyar kártyában. A kártyák mindegyikén egy-egy szó, félmondat: valami, ami talán az életfordulókat jelöli, vagy csak hangulatot, állatot, égitestet.
A Művészet a Soá után című kiállítás kapcsán az emberben rejlő sötét késztetésekről gondolkodunk, a gonosz természetéről, arról, mit hagy maga után, és hogyan lehet úgy emlékezni rá, hogy az emlékezés egyszersmint akadálya is legyen, hogy a rossz újra életre keljen.
Egy olyan időszakban, amikor a társadalom többsége igyekezett minél hamarabb túllépni a háború emlékén és a németek felelősségén, a két művész olyan formanyelvet kísérletezett ki, amely szembesítette közönségét ezzel a fájdalmas témával.
Egy olyan időszakban, amikor a társadalom többsége igyekezett minél hamarabb túllépni a háború emlékén és a németek felelősségén, a két művész olyan formanyelvet kísérletezett ki, amely szembesítette közönségét ezzel a fájdalmas témával.