Kiállítótér, 2. emelet

Boris Lurie (1924–2008) és Wolf Vostell (1932–1998) műfaji határokat átlépő, társadalomkritikus művei most először láthatók együtt Magyarországon. Az ötvenes évek végétől mindkét művész radikálisan közelített a holokauszt témájához, személyes érintettsége miatt. Egy olyan időszakban, amikor a társadalom többsége igyekezett minél hamarabb túllépni a háború emlékén és a németek felelősségén, a két művész olyan formanyelvet kísérletezett ki, amely szembesítette közönségét ezzel a fájdalmas témával.

Boris Lurie (1924–2008) és Wolf Vostell (1932–1998) műfaji határokat átlépő, társadalomkritikus művei most először láthatók együtt Magyarországon. Az ötvenes évek végétől mindkét művész radikálisan közelített a holokauszt témájához, személyes érintettsége miatt. Egy olyan időszakban, amikor a társadalom többsége igyekezett minél hamarabb túllépni a háború emlékén és a németek felelősségén, a két művész olyan formanyelvet kísérletezett ki, amely szembesítette közönségét ezzel a fájdalmas témával.

Magyar nyelvű tárlatvezetés a Boris Lurie & Wolf Vostell: Művészet a Soá után című kiállításban. 

Kurátori tárlatvezetés Keresztes Zsófia kiállításán. Tartja Zsikla Mónika kurátor. Az idei Biennálén a Ludwig Múzeum Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítását mutatta be. Velencét követően hagyományosan Budapesten is bemutatjuk a biennále magyar kiállítását.

Kurátori tárlatvezetés Keresztes Zsófia kiállításán. Tartja Zsikla Mónika kurátor Keresztes Zsófia képzőművész részvételével.

A szingularitás a (technológiai) fejlődésnek azon pontja, amikor az adott technológia túlnő az ember mentális képességein, és az ember számára nehezen értelmezhetővé, elképzelhetetlenül összetetté válik. A kiállítás alapvetően napjaink technológiai fejlődésének a mindennapi életre gyakorolt erőteljes hatásáról szól. Olyan közismert jelenségek művészeti szempontú megközelítéseivel találkozhatnak az érdeklődők, mint a fake news, deepfake, digitális detox, life-hack, filter bubble, alternatív tények, CGI, mesterséges intelligencia, ro(bot)ok, online halhatatlanság...

Keresztes Zsófia mozaikkal borított szobraiban, testfragmentumaiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.

A kiállítás alapvetően napjaink technológia fejlődésének a mindennapi életre gyakorolt erőteljes hatásáról szól. Nem egyszerűen az egyre újabb és fejlettebb médiumok és technikák állnak fókuszában, hanem azok következményei a társadalomban, az egyén életében. 

A kiállítás alapvetően napjaink technológia fejlődésének a mindennapi életre gyakorolt erőteljes hatásáról szól. Nem egyszerűen az egyre újabb és fejlettebb médiumok és technikák állnak fókuszában, hanem azok következményei a társadalomban, az egyén életében. 

A kiállítás alapvetően napjaink technológia fejlődésének a mindennapi életre gyakorolt erőteljes hatásáról szól. Nem egyszerűen az egyre újabb és fejlettebb médiumok és technikák állnak fókuszában, hanem azok következményei a társadalomban, az egyén életében.