A Csodálatos rendszer Tolvaly Ernő egyik közönség performanszának címe. 1975-ben zajlott le a Fiatal Művészek Klubjában (FMK), amely a korabeli kultúrpolitika keretein túllépő művészi törekvéseknek adott helyet.
A rendszer egyik része ki volt állítva: két nagy gyufásdobozt helyezett posztamensre Tolvaly, az egyik impregnálva és vízzel volt töltve. Mellette feküdt a másik, benne fotók az előbbi dobozról. Mindkettő kissé nyitva, hogy felkeltse a nézők kíváncsiságát, akik ki is nyithatták a gyufásdobozokat a mellettük elhelyezett utasítás szerint. A rendszer többi része tíz darab szintén impregnált, vízzel töltött kisméretű gyufásdoboz volt, véletlenszerűen lerakva a lépcsőházban, büfében, a klubhelyiségben. A performansz akkor jött létre, amikor valaki rá akart gyújtani, és felvette a keze ügyében lévő dobozt, automatikusan megrázta, hogy van-e benne gyufa, de ekkor ráfröccsent a víz.
Ez a Csodálatos rendszer tartalmazza azokat a szellemi törekvéseket, melyek alapvető jellemzőként végigvonulnak az életművön. A műtárgy fogalmának és a művészi tevékenységnek az újragondolása Tolvaly munkáinak állandó jellemzője. A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején sok olyan művet alkotott, amelyek vagy töredékesen, vagy csak dokumentációban maradtak fenn - ezek bemutatásával, valamint rekonstrukciókkal szeretnénk a nagyközönség elé tárni az életmű eddig ismeretlennek mondható szegmensét.
Tolvaly Ernő, a magyar képzőművészeti élet titokzatos alakja inkább festészeti tevékenysége nyomán ismert. Csendes személyisége ellenére az 1970-es évek óta, 2008-ban bekövetkezett haláláig nagy hatást gyakorolt pályatársaira művészként, szervezőként, tanárként egyaránt. 1972-1976 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mestere Sarkantyu Simon volt. Már a főiskolai évei alatt tagja volt a „Rózsa kör"-nek, és a későbbiekben is aktívan részt vett a magyar képzőművészet alternatív csoportjainak tevékenységében, mint például a Rabinec csoport és a Mini Galéria.
Festményei mellett akciókat, fotókat, objekteket, installációkat is készített, melyek közös szellemi bázisa a képalkotás, a látvány, a szín, a tükröződés és az érzékelés iránti folyamatos érdeklődés volt. Alkotásainak műfaji sokszínűsége híven tükrözi kíváncsi, kutató személyiségét és humorérzékét is. Kései műveiben korokon, stílusokon átjárva virtuóz technikával újrafestette a nagy elődök (például Cézanne, Monet) műveit, belehelyezkedve képalkotási tevékenységükbe.
A tárlat létrehozásához a művész közeli barátja, alkotótársa, Lengyel András járult hozzá a komplex szellemi hagyaték értelmezésével, illetve kutatásaival Sáránszki Péter és Forián Szabó Noémi gazdagította az anyagot. A kutatás során feltárt archív dokumentumok egészítik ki a műalkotások által létrehozott értelmezési mezőt, egyúttal betekintést adnak a hetvenes és nyolcvanas évek hazai művészeti életébe.
A retrospektív kiállítás – melynek gerincét a művész hagyatékát gondozó Monogram Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre – a főbb tartalmi ívek mentén bemutatja az életmű minden szakaszát. A Ludwig Múzeum vállalkozása új megvilágításba helyezi az életművet, hiszen ehhez hasonló nagyszabású, a művész pályáját több szempontból bemutató kiállítás nem valósult meg Tolvaly Ernő életében.
A kiállítás kurátora: Üveges Krisztina
A kiállítás létrehozásában közreműködtek: Forián Szabó Noémi, Lengyel András, Monogram Alapítvány, Sáránszki Péter
