2014. január 30 - április 13.
Fabrizio Plessi az egyik legnépszerűbb kortárs olasz művész, akinek a nevét nagyméretű videoinstallációi tették ismertté szerte a világon. Számos jelentős kiállításon mutatta már be munkáit, Európától Amerikán át egészen a Távol-Keletig szinte minden jelentős múzeumban szerepelt már. Csak a Velencei Biennálén 14 alkalommal vett részt. Legutóbb a frissen felújított Venezia pavilont nyitották meg az ő egyéni kiállításával.
Műveiben magától értetődő természetességgel ötvözi a mai technológiát, a mozgóképet, a hangot a legegyszerűbb anyagokkal: a fával, a kővel vagy épp rozsdás fémlemezekkel. Alkotásain szinte mindig a négy őselem, illetve különböző természeti jelenségek mozgó, ugyanakkor végtelenített képét használja, amivel ezeknek a jelenségeknek a kifogyhatatlan erejét jeleníti meg. Karrierje kezdetén az Emilia tartományból 1954-ben, 14 évesen Velencébe került művészt érthető módon a víz foglalkoztatta, később a tűz (láva, villámlás) is jelentős szerepet kapott. Látványos, olykor hatalmas méretű munkáinak hatása alól szinte senki sem vonhatja ki magát. Mivel Fabrizio Plessi nem állított még ki a posztkommunista országok egyikében sem (kivéve egy kisebb, csoportos kiállítást a nyolcvanas években Ljubljanában), a mostani kiállítás igyekszik bemutatni Plessi világának szinte minden jelentős aspektusát, hogy a Magyarországon most először szereplő művész munkásságát minél jobban megismerhesse a közönség.
A kiállítás leglátványosabb darabja a Llaüt Light című installáció, mely egy aktuális társadalmi problémán keresztül (második otthonában, Mallorcán régi halászhajókat semmisítettek meg környezetvédelmi okokból) a hagyományőrzés és a fejlődés örök konfliktusát dolgozza fel. A művész mintegy emlékművet állít a múltnak, a tradíciónak. Plessi műve - felmutatva a múlt értékeit - elősegíti a közös gondolkodást, a megfelelő megoldások megtalálását. A művet Michael Nyman kifejezetten a műhöz írt zenéje teszi teljessé. Nymannel már több évtizede dolgoznak együtt. Plessi egyik első színpadi műve épp Nyman operájának díszlet-és jelmeztervei voltak 1989-ben.
E különleges mű mellett még négy nagyméretű installáció szerepel a tárlaton: a Trittico della violenza (Erőszak triptichon) a művész ún. szekrény sorozatának egyik darabja. Magas fémdobozokban hétköznapi tárgyak, e mű esetében régi faajtókba vágott balták láthatók. Alattuk villámlások képe vetítődik folyamatosan. A villanások igen érzékletesen idézik fel a balták csapásainak erejét, könyörtelenségét.
A Liquid Tables Plessi legjellegzetesebb motívumát, a folyamatosan zubogó víz mozgóképét használja, amely ezúttal a falnak támasztott asztalok lapjának hátára szerelt monitorokon látható. Az asztal Plessi több művében megjelenik mint utalás az általa mindennap használt rajzasztalra, de ezen keresztül az oltármenzára, a felsőbb hatalmakhoz fordulás, az áldozat bemutatásának helyére. Itt az asztalok már használaton kívüli tárgyként jelennek meg, mintha a munkának, az áldozat bemutatásának nem lenne itt az ideje.
A Movimenti catodici barocchi (Barokk katodikus mozgások) című installációt egy nápolyi utazás ihlette. A fejjel lefelé felfüggesztett barokk gyóntatószék fenyegetően köröz, ablakaiban, ahonnan a pap feloldozását várhatnánk, csak a penitencia: az ott elhelyezett monitorokon lobogó tűz szinte fenyegető képe látható. A barokk kor látványosságait megidéző alkotás bűnbánatra, önreflexióra indít.
A Láva című installáció valódi lávakőlapokból készült. A lapokba faragott lyukakon keresztül bugyogó láva képe tűnik elő, ahogyan a természetben a megdermedt és a még folyékony láva egy-egy vulkánkitörés után végigfolyik a tűzhányó oldalán. A felszíne hamar megdermed, ám alatta még sokáig izzik a megolvadt kőzet.
A kiállításon egy egészen frissen készült sorozat is szerepel: nemrégiben egy baleset után az egyébként igen aktív életet folytató művész néhány hétre tolószékbe került. A kényszerpihenő egyfajta önreflexióra késztette, és korábbi installációit rajzolta újra. Az így készült rajzokat felnagyíttatta, majd átfestette. Az idén augusztusban elkészült Liquid Labyrinth című sorozat most először látható. Plessi ezzel egyrészt visszatér a festészethez, másrészt korábbi installációihoz készített vázlatait, rajzait összegzi a 16 db nagyméretű, átfestett nyomaton.
Egyik méltatója, Edward Lucie Smith Plessit a barokk színpadmesterek örökösének tartja. A mozgó kép keltette illúzió valóban köthető a barokk kor illuzionizmusához. Mivel maga is egy freskókkal, stukkókkal díszített barokk palotában lakik, a barokk művészettel való kapcsolata családiasnak mondható.
Viszonya az új technológiákhoz kifejezetten hagyományosnak mondható. Nem véletlen, hogy több mint tíz éven át tanította a kölni Kunsthochschule für Medienben a technológia humanizálása című tantárgyat.
Plessi nagyon egyszerű motívumokkal dolgozik, melyek az asszociációk igen széles lehetőségét nyitják meg a néző előtt. Szimbólumai annyira általánosak, letisztultak, művei annyira érzékletesek, hogy a kortárs művészetben kevésbé jártas néző számára is rendkívüli élményt jelenthetnek.
A kiállítás a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum és a koblenzi Ludwig Museum együttműködésében valósul meg.
