Megnyílt a Magyar Pavilon a 19. Velencei Építészeti Biennalén
13 sikertörténetet mutat be a Ludwig Múzeum szervezésében megnyílt Nincs itt semmi látnivaló Exportáld a tudásod! című kiállítás, amely olyan építészként végzett alkotók munkásságát mutatja be, akik építészeti tudásukat a szakmán kívül kamatoztatva értek el sikereket.
A május 10-től látogatható Velencei Építészeti Biennálét Intelligens. Natural. Artificial. Collective címmel rendezik meg, főtémája az intelligencia. A magyar kiállítás a Biennále főkurátora, Carlo Ratti kiáltványára reflektál, aki szerint „ahhoz, hogy szembenézhessünk a lángoló világgal, az építészetnek a körülöttünk lévő összes intelligenciát mozgósítania kell”. A Magyar Pavilon egy speciális, ugyanakkor globális jelenséggel, az építészi pályaelhagyás és az ebből következő sikeres pályamegtalálás kérdésével foglalkozik.
Pintér Márton kurátor és fiatal építészcsapata tizenhárom magyar sikertörténetet mutat be, olyan építészként végzett neves alkotók munkásságát tárja elénk, akik az építészeti tudásukat a tanult szakmájukon kívül vitték sikerre, és kamatoztatják ma is. Van közöttük feltaláló, tudós, zenész, közéleti, kulturális és médiaszakember, egyetemi oktató. Néhányuk neve már világszerte ismerősen cseng, mint például Rubik Ernőé, vagy a Kaláka együttesé. Egyesek lendületes pályaíve még most ível felfelé, míg mások a választott szakterületükön értek el példás eredményeket, vagy vívtak ki egyéni intellektuális pozíciót. A közös bennük, hogy pályájuk építészként indult, s végül rokonterületekre vagy egészen más terepre exportálták a megszerzett tudásukat. Míg az építészetet szigorú szabályok kötik, addig a sikertörténetek szereplői pályaképéből az olvasható ki, hogy pályamódosítással, új utakon járva hogyan lehet kreatív és innovatív megoldásokat találni.
Fabényi Julia a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kurátor, Pintér Márton érdeklődése messze menőkig illeszkedik jelenkorunk trendjébe. Feltárni azokat a szegmenseket, amik sikerorientált új pályamodulokat engednek meg. Tehát kell a garantált siker, ami abban a nagyon kreatív szakmában, mint az építészet nem adatott meg. Miért is? Az építészet konjunktúrája több nevezős, számos feltétele van, és a sok tehetségből, csak keveseknek jut a dicsőség. Logikus következmény, mert az építészet teret, anyagot és anyagi feltételeket követel. Fogyóban a tér, a föld betelt, építkezéshez idő és pénz kell, és mindez legyen megfontolt fenntartható feltételekkel.
Pintér Márton a kiállítás kurátora kiemelte, hogy a projekt az építészeti tudást ünnepli nem pedig az építészetet!
Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy amikor a projekt résztvevői beiratkoztak az egyetemre akkor meg voltak róla győződve, hogy az ő kiteljesedésük egy olyan fantasztikus szakma lesz, amely elődeik útján egy örökkévalóságot épít. Ez azonban máshogy alakult, és eltérő kreatív területen élték meg a tehetségüket, másként teljesedtek ki. A kiállítás remekül világít rá arra, hogy eredményeik ugyanolyan, vagy még maradandóbb alkotások.
A projekt nemcsak sikertörténeteket mutat fel, hanem egyúttal a jövő építészeinek is figyelmet szentelt. Egyrészt a katalógusban minden résztvevő jótanácsokat és útravalót fogalmazott meg a pályakezdő építészhallgatók számára. Másrészt a projektcsapat a magyarországi egyetemeken tanuló építészhallgatók körében felmérést végzett: hogyan vélekednek a jövő leendő építészei az egyes sikertörténetekhez kapcsolódó fókusztémákról. A válaszokból egy problémaérzékeny generáció képe rajzolódik ki, azzal a pozitív végkicsengéssel, hogy a fiatalok hinni szeretnének abban, hogy egy építész többre is képes egy épületnél, s egy jó épület több mint beton, üveg és acél.
A velencei kiállítás egy valaha volt nívós, mára elhagyatott építészirodát fog idézni, ahol az építészek inkább a szakmán kívüli sikerprojektjeiken dolgoznak. A kiállítás tartalma három tételből áll (résztvevők–sikerprojektek–hallgatói visszajelzések), amelyeket az RGB (piros-zöld-kék) arculati szín reprezentál. A Magyar Pavilon friss perspektívát és alternatívákat mutat fel pályakezdőknek, pályaelhagyóknak és pályamegtalálóknak egyaránt, és bizonyítja, hogy az építészi tudásra alapozó tehetség kibontakozására igen nagy szükség van az egyre nagyobb kihívásokkal terhes világunkban.
A Velencei Építészeti Biennalé november 23-ig látogatható.
Nemzeti biztos: Fabényi Julia
Kurátor: Pintér Márton
Kiállítók: Bujdosó Attila, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs (Kaláka együttes), Győrffy Máté, Janesch Péter, Kelemen Csaba és Tompa Balázs (Kirowski), Losonczi Áron, Rubik Ernő, Pozsár Péter, Rajcsányi Balázs és Varsányi Pál (Play Dead), Regős Krisztina, Rimóczi Imre, Somlai-Fischer Ádám és családja, Varga Judit
Kutatói csapat: Graf András, Manhertz Ingrid, Böröndy Júlia
Grafika: Szőke Gergely
Rövidfilm: Kalászi Benjámin
Szervező: Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum
Sajtómunkatársak:
Rothman Gabriella +36 20 3314033, rothman.gabriella@ludwigmuseum.hu
Fehér Zsuzsanna + 36 30 6190710, feher.zsuzsanna@ludwigmuseum.hu
Sajtómappa és nagy felbontású képek:
http://vb25press.ludwigmuseum.hu
https://noismore.com X: @noismore_ Instagram: @noismore_
Főtámogató: Kulturális és Innovációs Minisztérium
Szakmai együttműködő partner: Pécsi Tudománygyetem – Műszaki és Informatikai Kar
Breuer Marcell Doktori Iskola
Szponzor: Möbelkunst
