Bodnár Éva festményinstallációja

1999. május 11. – június 13.
Mikor
1999. május 11. – június 13.

A Kisterem második kiállításán Bodnár Éva műveit mutatjuk be. Bodnár Éva festészetet tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán az 1970-es évek elején. 1976-ban került Bécsbe, ahol beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. Jelenleg is Bécsben él.

Bodnár Éva igyekszik a lehető legnyitottabban befogadni az őt körülvevő világ történéseit. Nagy mennyiségben "gyártja" a papírra, vászonra, falra festett képeit, melyeket az emlékeiből, hangulataiból, a televízió képernyőjéről “kölcsönöz”. Az elkészült műveket később szelektálja, ugyanakkor mindet megőrzi, mert utólag is fontossá válhatnak számára.

“Igaz, a műveim és én nem vagyunk sem giccsesen romantikusak, sem naivan optimisták. Nem sugárzunk kétszínű eufóriát. Úgy gondolom azonban, hogy egy dolog minden festményemben és rajzomban benne van: semmilyen fontos üzenetet nem akar közvetíteni.”

Elmondása szerint képei nem témához kötöttek, azt igyekszik megragadni, ami egy adott pillanatban érdekesnek tűnik számára (ez néha maga a vissza nem térő pillanat). A kiállított művek között találunk megfestett könyvborítókat, a művészettörténetből származó, kedvelt motívumokat, vizuális vagy más élmények megjelenítését. Bizonyos képein pedig az önidézés gesztusát alkalmazza.

Bodnár Éva munkáiban egy tudós alaposságával kísérletezik. Saját magát, kreatív "képcsináló" energiáit teszi próbára és láthatóvá. Az A4-es méretű képek technikája a rajz és a festmény határán lebeg: papírra szétfolyó olajfestékkel vagy vászonra beszívódó akvarellel fest. Máskor csillogó matricákat ragaszt a képre, amelyek kitölthetik az egész képfelületet, így hozva létre kollázsokat. A spontán rajzok óriási falképekké nőhetnek, és freskóként viselkednek. A tv-képeknél többórás filmeket rajzol végig (pl. Ben Hur, 1986-ban). Egy film követésénél csak arra van ideje, hogy az adott látvány számára legjellemzőbb részleteit néhány gyors vonással ragadja meg.

“Szerintem a képeknek sokkal nagyobb hatalmuk van, mint gondolnánk: olyanok, mint a figyelmeztető táblák. Ezért igyekszem visszafogni a képeim hatását. Különben is ellenzem azt az elképzelést, hogy a művészetnek harcnak kell lennie, és nem lehet benne semmi könnyű. A könnyedség számomra nagyon fontos.”

Bodnár Éva a Kisterem egyik hosszú falára sok száz kisméretű festményt és rajzot helyez el. A képtömeg koncentráltan jelenik meg, míg a szemközti fal üresen marad. Az egyik rövid homlokfalra egy felnagyított, festett rajz kerül. Egy sárga tapétával borított sarok megállásra készteti a szemlélődőt. Az itt elhelyezett videón a beszkennelt, kiállított képek és a Bugatti (1996) című videofilm tekinthető meg. A filmben a művész kedvelt, sok darabból álló polaroidkép-gyűjteménye jelenik meg.

Az idézetek a kiállításhoz megjelenő katalógusból származnak, amelyben olvasható lesz Patricia Grzonka, bécsi műkritikus interjúja Bodnár Évával.

Kurátor: Hegyi Dóra