„A környező világ képe: magában való valóság és elménk alkotása egyidejűleg. Látott és belelátott világ.”
(Baji Lázár Imre)
A kis.terembe lépve a szemközi falra vetített videofilmet nézve egy pszichológiai ülés tanúi leszünk. A filmen egy hipnózist követhetünk nyomon, a páciens a pszichológus instrukcióit követve módosult tudatállapotba kerül.
Chilf Mária legújabb munkájában szakít a tőle megszokott kifejezési formákkal. Nem különös anyagokból, tárgyakból épít installációt, és nem is szürreális, archaikus, organikus formavilágot hordozó festményeiből rendez kiállítást. A kis.terem kihívására, amely erre a térre reflektáló projekteket mutat be, olyan művet hozott létre, amely a műalkotás létrejöttének folyamatával foglalkozik. Művében a konceptuális és az intuitív alkotói folyamatot szembesíti, ezáltal töltve meg tartalommal az üres kiállítóteret.
A művész a hipnózis technikáját hívja segítségül, hogy megkeresse a tudatalattijában azt a képet, amit ezen a kiállításon mutathat be. A hipnózis révén elért tudatállapotban az agy jobb féltekéjének működése kerül előtérbe, amely az intuícióért, a képalkotásért felelős. Az alámerülés folyamatában, amikor a művésznő (mert ő a hipnotizált személy) karjai önkéntelen mozdulatba lendülnek, a film hirtelen megszakad, s a tenyerében megjelenő két kis „chilfmária” egy parodisztikus jelenetben egy rejtélyes képről vitatkozik. Civakodásuknak gépfegyverropogás vet véget.
A művész konceptuális kísérletével szemben láthatunk egy másik filmet, amelyen a nagyvárosi forgatagban egy férfi lágy, érzéki mozdulatokkal letapogatja/vezényli a világ hangjait. Olyan tudatállapotban lévő emberrel szembesülünk itt, akinél az intuíció szabadon megmutatkozik.
Bármilyen furcsa, a Double Trouble sikere a kudarcában rejlik, ugyanis annak a bizonyos képnek az ereje elrejtettségében van.
A kiállítás kurátora: Bálványos Anna
