Feszített művek - Válogatás a múzeum gyűjteményéből 2.

2006. március 9. – december 31.
Mikor
2006. március 9. – december 31.

A Ludwig Múzeum idén az 1990-es évekre vonatkozó gyűjteményének új szerzeményekkel kiegészített és újrarendezett válogatását mutatja be a második emeleti térben. A kiállítás koncepciójának kiindulópontját néhány új szerzemény adja. A gyűjtemény már meglévő darabjai mellé kerültek azok a művek, melyeket a múzeum nemrégiben vásárolt meg olyan jelentős fiatal művészektől, akik mind a 90-es években indult művészgeneráció kiemelkedő tagjai (Benczúr Emese, Eike, Imre Mariann és Szabó Dezső). Mindegyikőjük jelentős szerepet töltött be a hazai kortárs képzőművészet új nyelvének létrehozásában, mely számos – és nem csak esztétikai – szempontból akart különbözni a politikai változásokat megelőző időszak művészetétől és művészeti intézményi struktúrájától. Ebben a törekvésükben nem térnek el a többi kelet-európai fiatal művésztől, akik közül néhányan ebben a kiállításban is szerepelnek. A kiállított munkákra egyrészt jellemző az, hogy tematikájukban és anyaghasználatukban szakítanak a korábbi, gyakran patetikussá váló heroikus művészi attitűddel; a művész szerepét olyan új metaforák szerint képzelik el, mint például az etnográfus, a háziasszony, az utcai járókelő, a top-modell, stb. Ez az új művészi stratégia azért is fontos, mert a műalkotás–művész–néző–intézmény kapcsolatának újszerű felfogásán alapul (mely a hazai közönség számára még mindig sokszor szokatlan). Ebben az összefüggésben hangsúlyt kapnak olyan – korábban a művészetelmélet területére tartozó – kérdések, mint az eredetiség, az idő tényezője, a művész társadalmi szerepe, vagy magának a műalkotás státuszának vizsgálata. A művészek gyakran használnak olyan sokszorosító technikákat (elsősorban a fotót és a videót), melyek a hétköznapi életünkben is erősen jelen vannak, ezzel párhuzamosan pedig gyakran tematizálják a hétköznapi életet és a tömegkultúrát. A művek olvasata több szinten jön létre, bár a háttérben gyakran művészetelméleti megfontolások állnak. Ezek a művek a korábbiakkal ellentétben már nem puszta reflexiói a művészetről való gondolkodásnak, hanem ők maguk is hozzászólnak ezekhez az elméleti vitákhoz.