Jean-Jacques Lebel

1998. április 2. – május 10.
Mikor
1998. április 2. – május 10.

1936-ban született Párizsban, gyerekkorát New York-ban tölti, ahol már korán számára meghatározó személyiségekkel ismerkedik meg, többek között Marcel Duchamppal, André Bretonnal és Billy Holidayjel.
1952-ben visszatér Európába, megjelenik első folyóirata, a Front Unique (politika, képzőművészet és költészet) Firenzében, itt mutatja be első kiállítását is 1955-ben, a Galleria Numeroban.
1960-ban Velencében ő szervezi az első európai happeninget L'Enterriment de la Chose de Tanguely címmel.
1961-ben visszatér New York-ba, ahol Claes Oldenburggal, Allen Kaprow-val, Erróval, Nam June Paikkal, Robert Filliou-val és másokkal találkozik és dolgozik együtt.
1960-ban és 61-ben fesztivált szervez az algériai háború ellen Párizsban, Velencében és Milánóban (Anti-Procés). Ő kezdeményezi egy nagy kollektív antifasiszta festmény megalkotását (Grand Tableau Antifasciste Collectif, 1961 Milánó), melyben 6 művész vesz részt. (Ezt a művet a rendőrség elkobozta és 23 év után került elő, majd 1996-ban állították ki újra Párizsban).
A 60-as évektől Lebel folyamatosan szervez happeningeket, performanszokat és akciókat világszerte. 1964-től rendezi meg a Festival de la Libre Expression-t, mely egy nemzetközi találkozó konkrét költészeti eseményekkel, filmvetítésekkel, kiállításokkal és happeningekkel.
1968-ban aktívan részt vesz a politikai eseményekben, a Noir et Rouge anarchista csoport és a Mouvment du 22 Mars tagjaként. Mindvégig hangsúlyozza a másságra és különbözőségre való jogot.
Művészetével fellép az École de Paris intézményesültsége és érdektelensége ellen.
Kollázsokat és kalligráfiákat készít, folyamatosan írja naplóját, mely fontos kordokumentum. Műveiben gyakran megjeleníti a számára fontos személyeket, például Man Rayt, Meret Oppenheimet, vagy Andre Bretont. Az utóbbi években a művészettörténet kiemelkedő műveit parafrazálja ironikus hangnemben. Mindvégig megőrizte azonban a politizáló irányt is, mint örök anarchista, akinek legfontosabb a szellemi szabadság.
Műveiben sok stílust egyesít, többek között a neodadaizmust, a combine painting-et, a szituacionizmust, a nouveau réalisme-t, a szürrealizmust.
1979-től szervezi a korábbi fesztivál hagyományait követően a POLIPHONIX nemzetközi konkrét költészeti találkozót. (A fesztivál Magyarországon 1988-ban Szegeden és 1994-ban Budapesten volt).
Lebel számos könyvet publikált, már a 60-as években fordította Allen Ginsberg, William Burroughs műveit. Többek között kiadott egy antológiát a nagy generáció költészetéről, a happeningről, és a konkrét költészetről.