Jovánovics György: Ditirambikus retrospektív / L. W. sakkozik J. Gy.-gyel /

2004. április 15. – május 30.
Mikor
2004. április 15. – május 30.

A Múzeum ezzel a kiállítással ünnepli a művész 65. születésnapját és a Corvina Kiadónál megjelent monográfiát. A kiállítás nem hagyományos retrospektív, hanem egy újabb Jovánovics-műnek tekinthető: a művész saját munkásságának jellemző darabjaiból válogatva helyezi a műveket sajátos kontextusba.
A kiállítást egy Függönyrelief vezeti be, amely a Fényes Adolf Teremben 1970-ben rendezett kiállításon bemutatott objekt korszakából maradt fenn. Nagy Ildikó szerint ezzel a művel történt paradigmaváltás a magyar szobrászatban.
Részben rekonstruálja a Francia Intézetben 1980-ban rendezett kiállításának egy szobáját (Camera obscurák), illetve az enigmatikus Liza Wiathruck installációt, a különös sakkjátszmát, mely most, éppen a zseniális polihisztor, Kempelen Farkas halálának 200. évfordulóján folytatódik. Erre a szellemi vezérfonalra fűzhetők fel a doboz-installációk (Ostgiebel, Kepler, A háromszög születése, sőt a Vázlat az automata belsejéből is).
A Péri-bagatellek a magyar avantgárd egyik fontos alakjának, Péri Lászlónak ajánlott sorozat, melyet a Kassák és Moholy-Nagy hommage-reliefekkel együtt 2000-ben láthatott a Fészek Galéria közönsége, majd 2002-ben a berlini Neue Nationalgalerie-ben állították ki.

Jovánovics György 1939-ben született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán kezdte (1958-60), majd a bécsi Akademie für Angewandte Kunst (1964) és a párizsi Academie des Beaux-Arts vendéghallgatója volt. Hazatérése után az Iparterv-kiállítások egyik szervezője és szereplője, az avantgárd események rendszeres résztvevője. 1971-ben az esseni Folkwang Museum ösztöndíjasa (Bak Imrével). 1980-83 között Berlinben él mint a DAAD ösztöndíjasa. 1987-ben a szöuli Olimpiai Parkban felállítják egy monumentális szobrát. 1992-ben a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában felavatják az 1956-os mártírok emlékművét. 1990 óta a Képzőművészeti Egyetem tanára. 1995-ben Magyarországot képviseli a
Velencei Biennále 100. évfordulóján. 1997-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki.