Lakner Antal: Munkaállomás

Lakner Antal a kilencvenes években indult művészgeneráció nemzetközileg is elismert alkotói közé tartozik. A valóság és fikció határterületén működő, szubverzív jellegű alkotásaival a képzőművészetet egyrészt a mindennapokba, az emberek valós környezetébe integrálja, másrészt az intézményi környezet átalakításával megkérdőjelezi a hagyományos műtárgy-felfogást és a nézők viselkedésének monoton rituáléit. Művei, melyek a kritikai attitűdöt és a humort sem nélkülözik, számos egyéni és csoportos, hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek, így többek között a legnagyobb kortárs művészeti seregszemléken: a Velencei Biennále magyar pavilonjában, az isztambuli és Sao Paolo-i biennálékon vagy a 4. Frankfurt am Mainban megrendezett Manifestán és a Fellbachi Kisplasztikai Triennálén. A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kiállítása művészetének eddigi legátfogóbb bemutatása, amelyen a hazai és nemzetközi köz- és magángyűjteményekben található műveinek jelentős része lesz együtt látható. A több új művet is bemutató tárlaton a kiállítóhely maga is átalakul: a konvencionális white cube jellegű múzeumi kiállítótérből interaktív térré lényegül át, ahol megtörve a műtárgy-fetisizmust, a nézők nem passzív, kívülálló szemlélői lesznek a kiállított műtárgyaknak, hanem aktív résztvevőkként használhatják, tesztelhetik, működtetés közben tapasztalhatják meg azokat.

Lakner az ún. posztkonceptualista művészet egyik legsokoldalúbb alkotójaként túllép azon a szemléletmódon, mely a művészetet csak zárt, intézményi környezetben képes feltételezni. A művészi alkotómunka nála nem magányos, pátosszal teli, ihletett folyamat, hanem inkább az ipari termelésre jellemző precíz tervezőmunka és a tudományos igényű kutatás kapnak szerepet az alkotófolyamatban, hiszen számára nem a felhasznált technika, hanem sokkal inkább a közvetített gondolati tartalom a meghatározó. Az Erzsébet-hídra elhelyezett IDEÁT-ODAÁT felirataival Budapest történelmi, földrajzi, szociális és kulturális kettéosztottságát jelölte meg egy mentális térképen (Irányjelek, 1993). Megvizsgálta az osztrákok magyarországi fogászati-turizmusát, Személyes kultúrhidak címmel állítva ki a fogászati röntgenképeiket (1994). Forradalmian új növényi létformákat hozott létre: az emberi bőrrel szimbiózisban élő, vagy kizárólag a föld alatt élő új növényfajokat (Eurofarm, 2000). Az isztambuli Biennále részeként az első interkontinentális metrórendszer vonaltérképét alkotta meg (Metro Istanbul, 1997). A főpályaudvaron felállított térkép igazi utópikus projektnek bizonyult: az utazóközönség számára a metrózás reális lehetőségnek tűnt (azóta már működik is Isztambulban földalatti vasút), nem utolsósorban azért, mert Lakner már a kezdetektől nagy gondot fordított a projektek precíz és hiteles kivitelezésére.

Ez a konstruktőr szemlélet különösen jellemzővé válik az INERS sorozatnév alatt létrehozott interaktív szerkezetekre (1998-tól), melyek a kiállításlátogató számára csak a használatuk során tárják fel összetett és meglepő hatásmechanizmusukat. A kondicionáló gépekre emlékeztető tárgyak izomerősítés gyanánt a különféle munkavégzés mozdulatait (falfestés, talicskázás, fűrészelés stb.) gyakoroltatják a látogatókkal anélkül, hogy bármiféle termék keletkezne, így a munka és a szabadidős tevékenység sajátos egymásra vetítése jön létre a berendezések használatakor. A későbbi INERS gépek, a digitális eszközök és a legújabb webes rendszerek által generált újfajta viselkedés módokra, mozdulat-mintázatokra épülnek, ilyen például a nehezített mobiltelefon, a Handypress 1999-ből. Lakner ezekkel az eszközökkel a mindennapi élet olyan rituáléit dolgozza fel, mint a bankautomata haszálata (HTM, Haptic Training Machine, 2009), és a webkommunikációs eszközök által radikálisan átalakított élettér és interperszonális kapcsolatok (First Life sorozat, 2012). A kiállításon kipróbálható lesz egy olyan duplagravitációs ruha (Passive Dress, 2005) és mikrogravitációs lebegőkabin (Black Hole, 2005), amellyel a látogató valódi testi tapasztalatokat szerezhet arról, hogy a gravitációs állapotok eltolódása milyen gyökeresen változtatja meg a térhez való viszonyunkat.

Munkái hétköznapi, reális tárgyaknak tűnnek, melyek áthangolják a körülöttük lévő teret éppúgy, mint a műtárgy mibenlétéről, illetve a valóságról és a fikcióról való felfogásunkat. Megalkotta például a NATO-tagország Izland fiktív hadseregét, melynek abszurd formájú, harcképtelen hadi eszközei a modern haditechnika mindenhatóságát kérdőjelezik meg (HER – Az Izlandi Hadsereg, 1999-től). A Plankton elnevezésű tengeri egység például kizárólag békés szemlélődésre, meditációra alkalmas megfigyelőtorony. Mozgólépcsőn, metrón, liftben használható extrém sporteszközök (INERS – Gyakorlatok mozgó városi terekben, 2006-tól) a modern civilizáció urbánus, az önálló helyváltoztatás lehetőségétől megfosztott utasai számára kifejlesztett speciális eszközök, amelyekkel a mindennapi tevékenységekről leválasztott szabadidő eltöltését tereli tömegközlekedési eszközökre. Bundesberg c. projektjében Berlin városába, a Tempelhof repülőtér helyére tervezett egy ezer méteres hegyet, amely egész Németország területéről sok éven át begyűjtött szilárd hulladék felhalmozódásából képződne. A terv megvalósulását animációs film és dombortérkép modellezi. A technika egészen újszerű felhasználása, valamint az a tény, hogy fejlesztési projektjeit rendre hosszú kutatómunka előzi meg, jellemzője a vele szorosan együttműködő, és a kiállításon meghívott vendégként szereplő Téreltérítés Munkacsoport gyakorlatának is, mely eredetileg a művész Budapesti Műszaki Egyetemen tartott Téreltérítés c. kurzusának hallgatóiból alakult 2008-ban, tagjai az építészet, design, művészet gyakorlati és elméleti oldalával foglalkozó fiatalok. Az alapvetően a köztérhasználati formák újraértelmezésével foglakozó csoport egyik legismertebb projektje a Blaha Lujza téren felállított Szmogreduktor (2009) állomás volt, ahol a városi ökoszisztéma megóvására, és az urbánus terek algákkal való megmentésére tettek kísérletet.

A kiállítás meghívott vendége: téreltérítés munkacsoport

Kurátor: Székely Katalin
Kurátor asszisztens: Frank Márta Éva
Produkciós asszisztens: Szakál Anna

Köszönet a Ludwig Múzeum munkatársainak és mindazoknak, akik segítettek a kiállítás megvalósításában:
Concorde Értékpapír Zrt., MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen; Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros; Városi Művészeti Múzeum, Győr; Horváth Művészeti Alapítvány; Szelényi, Karvalits magángyűjtemény; Szombathelyi Képtár; magángyűjtemények; Süle-Szigeti Attila, Egri István, Kánnár László; Domonkosi Köles Judit; Monoki Miklós, Szabó Péter, Gonda Ferenc, Tódika László; Nemes Árpád, Herencsár Zsolt; Rimóczi Péter, Falk György; Pszilosz György; Kovács István, Kőszegi Csaba; Alexa Zsolt, Pap Szabina, Minusplus; Holecz László; Rudas Gyógyfürdő; Stadler Ernőné; Zsuffa Kálmán és a kiállításon közreműködő valamennyi önkéntes
Külön köszönet: Máthé Dóra

Kiemelt partner: MasterCard
Kiemelt támogató: otpklub
A kiállítás támogatói: blog.hu, Reflex Gumitégla.hu, Pszilosz Kft., Galka Kft., Varinex Informatikai Zrt., ad-community.com, Otis Felvonó Kft. Rudas
Partnerek: kempinski, art’otel