Csicskan változatos művészeti médiumokat használ, mint például akvarellt, grafikát, installációt, utcai művészetet és performanszokat. Aktivizmusa szerves része művészeti gyakorlatának és fejlődésének, amelyet elsősorban a társadalom átalakításának eszközének tekint. Új festményein az antiautoritárius hadsereg tagjait – civileket, nőket, művészeket – ábrázolja, akik részt vesznek az ukrán védelmi háborúban, valamint történelmi személyiségeket, akik kapcsolódnak Ukrajna történelméhez és a baloldali mozgalmakhoz. Vizuálisan Csicskan művei a klasszikus politikai plakátok nyelvezetét ötvözik Ukrajna szellemi, művészeti és kulturális örökségéhez való aprólékos és tiszteletteljes hozzáállással. A felismerhető ukrán nemzeti színek – sárga és kék – mellett a művész további három, szimbolikus jelentéssel bíró színt adott hozzá. Így a fekete az antiautoritarizmus és a decentralizmus eszméjét; a lila a feminizmust és a kulturális haladást jelképezi; a piros pedig a társadalmi egyenlőséget és a közvetlen demokráciát. Ez a Csicskan által javasolt új nemzeti ikonográfia nemcsak az ukrán felszabadulásért folytatott múltbeli küzdelemre utal, hanem az ukrán társadalom fejlődésének egy lehetséges irányát is sugallja, mint egy beteljesületlen modernista projektet, amely ezen eszmék ötvözésén alapul.