Hendricks Geoffrey: Az én létrám (1993)

A Fluxus-művész korábbi művei között is találunk hasonló tárgyakat Ég létra (Sky Ladder) címen – mindegyikhez hét vagy nyolc fokos, régi pajtalétrákat használt fel. A létrafokok keretezik az égboltról, az eltérő Holdfázisokról festett akvarelljeit. Noha több médiumban alkotott, kiválik a többi Fluxus-művész sorából a festészet médiumához való ragaszkodásával. Nem véletlenül nevezi Dick Higgins „Felhőkovácsnak” Hendrickset, aki mindvégig kitart hosszútávú, már-már megszállottságig fokozott projektje mellett. Az égbolt változásait bolygóival, felhőivel a legkülönbözőbb felületekre festi rá –Volkswagen bogár autójával illetve saját testfelületével bezárólag mindenhova –, amit önmagának egy utasításban még 1965-ben így fogalmazott meg PAINT SKY ON EVERYTHING. A festmények az időről és a változások fajtáiról egyszerre mondanak valamit. Miközben a „képek szótárát” igyekszik létrehozni, a létra-motívum visszatérő használatának esetében nehéz elvonatkoztatni a motívum kulturálisan terhelt, gazdag jelentéskörétől. A legkülönbözőbb kultúrkörök is az égi és a földi szférák összekötőjeként használják. Míg az égbolt a változást szimbolizálja, a létra a végtelenre utal. A létra ugyan kétirányú mozgást tesz lehetővé – a mozgás, az átmenet metaforája –, a létra fokai viszont rámutatnak a spirituális gyakorlatok fokozatosságára is. 1993-as Galéria 56-ban bemutatott kiállítási anyaga szintén hangsúlyosan az ég és a föld összekötését célozta csizmákra festett felhőivel. Mindamellett, hogy a művész fontos aktivista munkát végzett életében, életműve a művészet és az élet, valamint a mítosz egyesítésének fontos példája.