Konok Tamás eredetileg zenésznek készült: a gimnázium nyolc éve alatt a zenekonzervatórium hegedű tanszakának növendéke, majd öt éven át a Győri Filharmonikus zenekar tagja volt. Kisfiúként ott volt Bartók Béla utolsó magyarországi fellépésén, ahol a koncert utáni vacsorán bemutatták a nagyhírű művésznek. Érettségi után a festészet mellett döntött és felvételt nyert a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1959-ben végleg Párizsba költözött, első önálló kiállítása 1960-ban nyílt a párizsi Galerie Lambertben. Az 1960-as évek végétől kezdődően korábbi, természetelvű festészete letisztult, képein a vonal vált domináns elemmé. „A vonallal való ábrázolás a vizuális művészetek legelvontabb alkotóeleme, amellyel minden kifejezhető: irányokat jelez, tereket határol, hasonlóan az építészeti tervek rajzaihoz. A különböző nyelvek gondolatainak írásai is vonalfolyamatok, hasonlóan a kottalapokon egymás fölé húzott párhuzamos egyenesein megjelenő hangjegyekhez. Vonalaim kilépnek vagy eltűnnek a sík térben, ezáltal mozgásérzetet keltenek” – írja munkáiról. „Munkásságomra tudatom alatt hatással voltak az évekig tartó rendszeres zenei gyakorlásaim és fellépéseim. A megszólaltatás tökéletességére, ritmikára, vonalvezetésekre való figyelések és a mű egészének összefoglaló tolmácsolása minden művészet közös problémája. Mindezt ösztönösen megértettem és segített festészetem alakulásában. De megértettem azt is, hogy e két művészeti ág mégis más. A palettára nyomott színeknek és a zenei színhatásoknak nincs közük egymáshoz. Tudatosan zenehallgatásból nem inspirálódtam. Mégis számos rólam írt kritika képeim láttán muzikalitást emleget. Lehetséges.” Konok Tamás számos alkalommal előadta Bartók 1931-ben írt 44 duó két hegedűre című művét is, amelyből a diptichon alcíme származik. SZK