1972. augusztus 26-án és 27-én zajlott le Galántai György balatonboglári kápolnaműtermében, Beke László művészettörténész szervezésében az ún. cseh-szlovák-magyar művészeti találkozó. Ezt az eseményt Beke egyfajta művészi műnek, konceptuális akciónak szánta, mely egyben konkrét politikai kérdésekre is próbált valamiféle válasszal szolgálni egy ilyen „alulról szerveződő” kezdeményezés formájában. A találkozó során három eseményre került sor. A résztvevők egyrészt megpróbáltak összeállítani egy listát azokból a szavakból, melyek azonos jelentéssel mind a három nyelvben megtalálhatók. Másrészt sor került egy kötélhúzási akcióra, melyben a kötelet egy magazin-fotó helyettesítette, ahol a képen az 1968-as csehszlovákiai "bevonulást" követően az egyesített csapatok a kötélhúzás nevű játékkal múlatják az időt. A fotónak ez a felhasználása is egyfajta gesztusként értelmezhető, mely válasz lehet azokra az ellenséges érzelmekre, melyeket – szomszédos ország lévén – a magyar csapatoknak a csehszlovákiai bevonulásban játszott szerepe generált. A találkozó harmadik epizódja volt az ún. kézfogás-akció. Ennek során a 13 magyar és a 11 cseh-szlovák művész egymással kezet fogott és ezt egy táblázatszerűen elrendezett fotókat tartalmazó tabló formájában dokumentálták. A résztvevők mindegyike kapott a tablóból egy másolatot. A kézfogás szimbolikája nem véletlen ebben az összefüggésben. Részben arra is utal, hogy az országok és a népek közötti konfliktusokat gyakran a politika gerjeszti és tartja fenn, az emberek maguk azonban ellenállhatnak ennek a politikai hisztériakeltésnek és egyéni szinten előítéletek nélkül közelíthetnek mások felé.
