Anton Olsvang a moszkvai Színházművészeti Főiskolán, majd az amszterdami Szépművészeti Egyetemen tanult. Művészetének meghatározó eleme a mások által kidobott tárgyak vagy az ipari hulladék újrahasznosítása. A talált tárgyak, fényképek, hétköznapi tárgyak kisajátítása a művész jellegzetes munkamódszere, olvasatában ezek hordozzák az élő kultúra, a társadalom tudatalattijának jellegzetességeit, amit, mint egy etnográfus vagy régész, a képzőművész munkaanyagként felhasználhat. Ez a gyakorlat nyomon követhető az 1960-as évektől kezdve sok alkotónál, kulcsfontosságú metafora több moszkvai konceptualista művész esetében is, mint például Ilya Kabakov. Olsvang emellett igyekszik a művész szerepét a minimálisra redukálni, ezért a kiállított műalkotást teljesen egyenlővé teszi az anyaggal, amelyből készült.
Az újrahasznosított anyagok, mint a Ludwig Múzeum gyűjteményében található két lemez, az emberi kultúra egy bizonyos időben és térben keletkezett rekvizitumai, Olsvang számára ennek a korszaknak a lelkét hordozzák. Műtárgyként való felhasználásukat segíti a kultúra, a változó történelmi kontextusok megértését az utókor számára.