A magán- és a nyilvános szféra komplex kapcsolata jelenik meg KwieKulik (Zofia Kulik és Przemysłav Kwiek) diasorozatában. A felvételek kisfiuk első éveiben készültek az 1970-es évek elején. A képeknek több, párhuzamos olvasatuk van; egyrészt családi felvételek, másrészt különböző művészeti műfajokra utalnak, mint a portré, a csendélet, az embléma. A képeken hétköznapi tárgyak − evőeszköz, vödör, takaró, zöldségek stb. – jelennek meg, melyeket alkalmazásuk és elrendezésük emel a művészet szférájába. A tárgyak különböző konfigurációi egyfajta jel-elméleti vizsgálódás alapját is képezik, mely a hetveneses évek művészeti érdeklődésére annyira jellemző volt. A képeken a kisgyerek a tárgyakkal azonos státuszba kerül, amivel a művészek az anyaság ellen-narratíváját hozzák létre, a propagandisztikusan leegyszerűsítő és elfogultan szentimentális felfogáshoz képest. A videó egyben a művészi munka mibenlétét is vizsgálja oly módon, hogy a művészek saját környezete és hétköznapi cselekvései szolgáltatják a mű témáját, helyszínét, megvalósításának formáját és módját.
(Timár Katalin)