A Hamis vallomás – 3. verzió című, videóra rögzített opera-performansz témájának alapja egy történelmi esemény, valamint egy azt feldolgozó film dialógusa. 1882–83 között zajlott a „Tiszaeszlári vérvád”, amely antiszemita koncepciós perként vált hírhedté Európában. A perben a tiszaeszlári zsidókat azzal vádolták, hogy rituálisan meggyilkoltak egy keresztény lányt. A per leírását Eötvös Károly könyvéből ismerjük, aki védőügyvédként elérte a vádlottak felmentését. Erdély Miklós 1981-ben készült Verzió című filmje a per egy részletére fókuszál: a koronatanú, a 14 éves Scharf Móric hamis vallomásának a csendőrök általi betanítását ábrázolja érzékeny részletességgel. A vallomást feldolgozó Erdély-film dialógusainak ritmizált átiratai alkotják NÉMETH HAJNAL zenei performanszának szövegkönyvét. Az előadás szerkezete a betanítás-betanulás módszerét követi; a hazugság erőszakkal történő rögzítését, mely később tanúságtétel formájában artikulálódik. A performansz ennek a folyamatnak az állomásait, a hamis vallomás megtanulását, elfogadását, pszichés elsajátítását, meggyőződéssé formálódását, majd végső és végzetes kimondását jeleníti meg. A tiszaeszlári per szorosan összefonódott a magyarországi antiszemitizmus születésével, majd később fontos eleme lett a szélsőjobboldal történelemképének és a rá épülő nemzeti mártirológiának. Németh a történet újrajátszása által átirányítja a figyelmet a jelenre. Megvalósítja azt a verziót, amelynek kerete már nem a tizenkilencedik század végi vidéki Magyarország, hanem egy jelenbeli helyszín, egy könyvtár, ahol mindenki teszi a dolgát, mintha nem történne semmi.