Johns Jasper: Holttest és tükör (1976–77)

Jasper Johns az ötvenes évek közepén állította ki első ikonikus zászló-festményeit. A képein megjelenített zászlók, céltáblák, térképek, betűk és számok az absztrakció, a reprezentáció és a képi jelentés máig érvényes kérdéseit vetették fel, a hétköznapi tárgyak és témák beemelése pedig megelőlegezte a pop art törekvéseit. Johns hosszú pályafutása során végig kísérletező művész maradt, aki több évtizedet átfogó sorozatokban, többféle műfajban és technikával dolgozta fel témáit. A látszólag önreflexív életműben ugyanakkor tetten érhető a művészettörténet és egyes művészek (Duchamp, Cézanne, Magritte, Munch, Picasso) iránti érdeklődése is. Az 1976–77-es Holttest és tükör jellegzetes motívuma, a párhuzamos ecsetvonásokból álló, illetve ezek elforgatásával és tükrözésével kialakított struktúra először 1972-ben tűnik fel Johns egy festményén. A vonalkázással („hatching”) kialakított mintázat tulajdonságai – egyszerűség, ismétlődés, jelentés nélküliség – alkalmassá tették számára, hogy számos variációban és kontextusban kipróbálja azt. A Holttest és tükör függőleges középtengelyében erőteljes tükörszimmetriát figyelhetünk meg, míg függőlegesen három sávra tagolódik a kép, ahol a motívumok csak részben tükröződnek, máshol inkább folytatódnak, egymásba kapcsolódnak. A kép jobb oldalán a piros, sárga és kék színeket lila, zöld és fekete csíkok egészítik ki, sötétebb tónust és bizonyos térbeliséget adva a képfélnek. A rejtélyes cím és a képszerkezet (hajtogatás) a szürrealisták kedvelt játékára, a „kiváló holttestre” (Exquisite Corpse) utal, akik a játékostársak rajzát vagy verssorait hátrahajtva folytatták, kiegészítették egymás alkotását. Johns a nyolcvanas években a vonalkázott struktúrát Edvard Munch 1942-es önarcképével, ill. az ott látható ágytakaró mintájával is összefüggésbe hozta, ahol ugyancsak a címmel utalt a művészettörténeti előképre (Az óra és az ágy között).

Szipőcs Krisztina