Veszely Bea művében a művészettörténet híres nőábrázolásait, illetve ezek színes fotóreprodukcióit sajátítja ki. Bernini Ludovica-síremléke, Philippe de Champaigne Ex voto című képe, Tintoretto Zsuzsanna és a vének című festménye, Bellini aktja és Tiziano híres Urbinói Vénusza más-más korok nőideáljait állítják elénk. A bibliai, klasszikus és reneszánsz aktok mellett feltűnik Boldog Ludovika, aki férje halála után a szegényeknek szentelte életét, és a ciszterci Katalin nővér, a festő leánya, aki Isten segítségével csodás módon kigyógyult betegségéből. A férfiak által ábrázolt nőideálok eredetileg a műalkotások modelljeként, illetve témájaként vonultak be a művészettörténetbe. A műtárgyreprodukciókat Veszely sajátos módszerrel teszi magáévá: a színes cibachrome-felületet apró, sűrű tűszúrásokkal lyuggatja át, helyenként épen hagyva az eredeti felületet, máshol szinte szétroncsolva azt. A mintázattal, a „hímzéssel” felsérti, de át is szellemíti az eredeti képet: az apró lyukak áttetszővé, légiessé teszik a vastag fotónagyítást, a végeredmény egy törékeny, kézimunkához, csipkéhez hasonlatos tárgy lesz. Az Időcsipkék azon alkotások sorába tartozik, amelyek a kilencvenes években sikeresen vezették be a sajátos női szempontokat és eljárásokat a kortárs képzőművészetbe. Sz.K.