Samu Géza 1947-ben született ötvösként, majd iparművészként tanult. Szobrászatot nem tanult, ezért autodidaktának tekinthető a területen. Pályafutása és munkássága minden szála a vidékhez és a természethez kötötte, ahol egész életében élt. Műveinek jellemző vonása az anyaghasználat volt, 1970-es évek elejétől szobrait természetes anyagokból (fa, csont, kő, növények, madártoll, stb.) és a falusi élethez kötődő eszközökből készítette. Alkotásai azért magával ragadóak, mert ezekből a mindennapi anyagokból egy semmihez sem hasonlítható világot hozott létre, műveiben a népmesék és az emberiség mélyebb kultúrrétegeinek szelleme elevenedik meg, a bálványok és totemek mágikus világa.
Mitikus gondolkodásmód jelenik meg a gyűjteményünkben található, Isten báránya bálvánnyá változik című szobrában. Mint a cím is jelzi, egy átalakulásnak vagyunk szemtanúi, egy keresztény jelkép, a Jézus áldozatára utaló Agnus dei (lsten báránya) visszalép az időben, pogány bálvánnyá változik át. A báránynak antilopszerű-szarvai nőnek, és mint egy fa, úgy csavarodik-növekszik az ég felé. A tollakkal és az absztrakt piros sávokkal kiegészített mű emlékeztet a természeti népek alkotásaira, így visszautal a kereszténység előtti ősi időkbe, amikor az állatokat istenként vagy démonként tisztelte az emberiség.
Üveges Krisztina
A mű 1988-ban szerepelt a 43. Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonja kiállításán.