Mulasics László a Magyarországon a ’80-as években kibontakozó, Hegyi Lóránd által új szenzibilitásnak és új szubjektivizmusnak minősített festészethez való visszatérés egyik meghatározó egyénisége volt. A ’80-as évek végén Mulasics képei mindjobban az absztrakt felé hajlanak, ezzel párhuzamosan felfedezi és fejleszti az enkausztika technikáját. Az Izosztázia című sorozat harmadik darabját a Várfok Galériától vásárolta a Ludwig Múzeum 2005-ben. A festmény homogén aranysárga hátterén látható, körökből összerakott komplex mintázat egy egzotikus szövött anyag vagy egy gazdag fafaragvány labirintusmotívumára emlékeztet. A körök közötti viszony, kapcsolódás és interferencia egyrészt a mű címére utal, másrészt arra a kapcsolatrendszerre is, amelyben a művész a festészetet, a természetet és a természettudományt elképzeli. A körök tehát csak akkor lelik értelmüket, ha összekapcsolódnak, mert akkor válik értelmezhetővé a mintázat, melynek részletei külön-külön mindegyik körben megjelennek. Az avantgárd díszítésellenessége után Mulasics művészetében így újra teret kap az ornamentika, mely minden térbeliséget kizár a műből, és archaikus jelentésrétegeket idéz.