A festmény az Ultramodern nihilizmus című kiállításon szerepelt 1998-ban a Ludwig Múzeumban, ahol egy 30 festményből álló installáció egyik eleme volt. A kalapács mint tárgy szimbolikus jelentésekkel erősen terhelt, különösen egy ex-szovjet művész esetében. „Az emberek, akik csak a kalapáccsal tudnak jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak” – ugrik be a közhely a kép láttán. Különösen, hogy a két tárgy, amin átüt a szög, két könyvnek látszik, amelyeket most a szög egyesít és tesz olvashatatlanná, azaz tönkre. Ugyanakkor a kalapács és az azt tartó kéz olyan gyönyörűségesen finom, szinte erotikus vonalakkal van ábrázolva, ami megingatja a negatív feltételezéseket. A kar inkább emlékeztet mély filozófiai tartalmakat hordozó, keleti kalligráfiákra, mint barbár ösztönlény testrészére. Így a néző elbizonytalanodik: talán mégis egy művészé ez a kéz, és olyan könyvet tesz tönkre, amely megérdemli ezt a sorsot. Edzgveradze nem ad egyértelmű választ, ahogyan a többi műve is inkább kérdés, mint állásfoglalás. A cél a néző elgondolkodtatása, világlátásának szélesítése.