Jörg Immendorff (1945–2007) festőművész a háború utáni német művészet fenegyereke, a Neue Wilde (Új vadak) festészeti mozgalom tagja, Joseph Beuys tanítványa; akinek számos botrány kísérte pályafutását. Újbaloldali radikális gondolkodóként és művészként indult, majd a hetvenes években elutasítva a modern európai politikai ideológiákat a maoizmus mellett kötött ki. Munkásságát több nagy, évekig tartó festészeti ciklus jellemzi; legismertebb sorozata a Café Deutschland (1977–1984), amely 16 nagyméretű festményből áll. Képein Immendorf zsúfolt, színes képi világot teremtve fejti ki saját narratíváját Kelet és Nyugat szembenállásáról, a németség történelmi sorfordulóiról, ideológiákról, politikusokról… A Kapu című munkája is ebbe a sorozatba tartozik, amelynek első vázlatait még 1977-ben hozta létre. A későbbiek során többféle médiumban, eltérő műfajokban is elkészítette a mű változatait, amelyek sorába tartozik a budapesti munka is. A kapu-képek konokul visszatérő alapmotívuma a berlini Brandenburgi kapu, a német államiság szimbolikus emlékműve: a vázlatosan ábrázolt építmény felső lemezét egy hófedte tábla alkotja (utalásként a hidegháború fagyos légkörére), pillérein és párkányzatán heraldikai motívumok, politikusi portrék jelennek meg. Immendorf szatírával vegyítve, önkritikusan szemlélte saját magát és hivatását is, a festményen a gazdaságra és a művészetre utaló elemek mellett a társadalmi igazságosságért folytatott reménytelen küzdelem képeit fedezhetjük fel. Munkájának plasztikai változata (Brandenburger Tor, Aachen) monumentális installációként térben jeleníti meg a művészt foglalkoztató nagy világkérdéseket. A Kapu egyszerre foglalja magában a globális politikai történések, a történelmi emlékezet és a személyes identitás jelentésszintjeit.
